Gondolkodós peca a köbön…

Az előző hétvégém a Női Horgász Világbajnokságon telt el, azt hiszem még most sem múlt el a csodás hatása, de az idő kereke forog tovább és már péntek van. Mivel épp szabadságon vagyok talán egy horgászat? Naná, hogy igen!

 

 

Kedvenc vizem a Kadarcs, így a Skoda szinte magától is odatalál, majdnem vezetnem sem kell. A szokott helyemen megállok és megvárom tisztelettel a napfelkeltét és csak fotózok, bár tudj isten honnan érzem, de valaki néz…

Szinte szúrja a nézés a hátam így csak szép lassan a lehető leglassabban fordulok meg, hirtelen mozdulatok nélkül. Jól sejtettem, a hajnali tópart idehívta természet szereplőit is, őzek és biztos inni jöttek… Jobb kéz a Nikon állítógombját csavarja, csak szép lassan, fejből is tudom hányadik kattintásra kell állítani a gépet, vagyis mozgó célpontra nagy zársebességgel… Lassan szemre veszem a gépet, egy ijedt őzike tekintet néz vissza, majd riadt vágta el a sűrű növényzet közé.. Talán sikerült megörökíteni.

Még nem is kezdtem el horgászni, de máris elégedett vagyok, hisz természeti szépségekben volt részem: napfelkelte, őzek, sikeres fotó.. Akkor horgászat, bár ez mára leegyszerűsödött egészségi állapotomnál fogva, nemigen tudok 13 méteres rakós botot tologatni, marad minden más, mindegy is.. Jobbra egy nádi pontyozó úszós készség, néhány marék kukorica is köré, a másik bot legyen hosszú előkés verseny feeder felszerelés, ez a terv.

Meglepő ez a nagy csend, se egy ugrás, se egy loccsanás a vízben, hatalmas csend telepedett a tóra. Egy óra múlva rá kell jönnöm, hogy nem bennem van a hiba, csak ma a halak nem esznek ezért ideje lesz úja gondolni a horgászatot. Szóval középen nem jó a hosszú előkés cucc, a finom etetőanyaggal?

Éppen csak piszkálja, egy tenyeres tükörponty csábult el az előbb meg pár kicsi keszeg, de alig látható kapások, csak rezdülések, a felszerelés finomítása semmit sem old meg jelenleg…

Míg bosszankodom az úszóm elindul és már kapaszkodok is a matchbotba, végre recseg a fék!! Betör a nádtövek alá, de ráfogok kézzel az orsóra és kifordítom, majd elengedem a dobot és hagyom küzdeni a halat. A hosszú száknyél most jól jön, benyúlok érte több mint 4 méterre mivel amikor ilyen gyengén eszik a hal, akkor az akadás sem lehet az igazi! Igazam is van, mire a szákfejbe a tőponty, már a horog ki is akad.

Szóval a nád előtt vannak? Akkor marad az úszós készség és készítek egy fix kosaras method felszerelést és felrakok egy vajsavas waftert kezdésnek. Lássuk mi lesz ebből? Az úszó még produkál egy kapást, de leakad a ponty, majd ott is beáll a kapástalan csend.

Úgy tűnik, hogy eljött a method ideje mert apró rángások jelzik ott vannak a halak, persze ha kapnak elementáris jelzése lesz, az már tuti.

Így is van előbb szép kárászt, majd keszeget fogok és harmadjára elindul majdnem az egész bot a víznek. Jó halam van, de okos is a hal szinte fejjel befúrja magát a nádfalba, csak egy kihajlott horgot kapok vissza.. Nem baj az, még egyszer vissza ugyanoda!

Várok, talán még egy ponty beugorhatna. Úgy is lesz, elhajlik a bot hegye és újra egy tövest fárasztok, majd szákolok.

Vége lesz a mai napnak, hisz a vizem elfogyott a kevés horgászmotyóm elpakolom, majd indulás a Kadarcsi csárdába, csak ad nekem valaki egy üveg vizet és magamhoz térek ettől a forró időjárástól. Holnaptól hidegfront érkezik és igenis elkezdődik az ősz, minden szépségével és tarkaságával együtt.

 

Harangi Csaba