Ismerkedés a Sajóval

Írta: Harangi Csaba Nyomtatás E-mail

Egy barátom már jó ideje emlegeti, menjünk el együtt a Sajó folyóra horgászni, nem fogom megbánni. Érdekelt is a dolog, de persze az embernek rengeteg gondja, baja, munkája van így tolódott az ügy és mire október lett, úgy tűnt sikerül kivitelezni egy „sajós” túrát.

Mondanom sem kell, majdnem belehaltam, hogy Tiszaújvárosnál nem a Tisza partjára fordítottam a kormányt, hisz milyen sokat is voltam ott idén, fájt nagyon csak áthajtani a kocsival a Tisza hídon. Most a Sajó folyóhoz megyünk és kész, legyűrtem zaklatottságom és vezettem a kocsit most már a Sajó partján. Komoly egy vadregényes folyó, nagy beszakadt partrészekkel, ahogy elnéztem itt ember sem járt mostanában. Keressük a helyet egyik izgalmasabb mint a másik, de meghorgászni szinte esély sincs olyan magas a part. Végre rábeszéljük magunkat, találunk egy izgalmas helyet, komoly erőkifejtéssel kipakolunk és szerencsére már pecázunk is.

Elsőre megállapítható milyen nagy erővel folyik ez a víz, még a 60 grammos kosár sem tűnt jó választásnak. Viszont, hogy ha jól bevág az ember akkor kivágódik a kosár is, szóval vízmélység épp itt nincs valami nagy. Próbáljuk Csabival, de csak snecit kapunk a folyótól, kombinálunk etetünk távolságot váltunk, mélységet mérünk, törést horgászunk, de 1,5 óra horgászat után döntést hozunk és a keserves kipakolás, kocsiba való visszapakolássá alakul át.

Újratervezés megyünk az úgynevezett „sóderos” partra, hátha ott sikerül valamit fogni. Gyönyörű lapos part fogad bennünket, akár a kocsiból is horgászhatnék annyira jó hely az eddigiek után ugye… A versenyláda beleállhat a sekély vízbe és a szembe parti bokrok alá lehet dobni, de bizony a kosár kíméletlenül megy a folyással, nagy nehezen áll meg valahol a folyó közepén. Hiába emelem a kosár súlyát ez a folyó ilyen vad, nem is olyan könnyű itt kapást látni, mivel ősz van hullanak a levelek és akár egy kilós sárga hullott levélfüzérrel kell kivenni horgászbotot, szóval itt nem fenékig tejfel ám a peca.

Végre azért a sok álkapás után, határozott ütések a spiccen halam van. Egy kis domolykó tette tiszteletét nálam egy kicsit felpezsdítve a horgász lelkemet. Csabi sem panaszkodhat ott is megjelenik a domolykó, ezen kívül más fajták nem is igen kapnak most, hiába a sok fullasztott csonti, a földes etetőanyag, nem sikerül csak domolykókat fogni.

Észreveszem, hogy a hátunk mögött is van külön vadvíz amit az áradás hagyott maga mögött kis holtágakat, amikbe itt ott még be-betör a Sajó, de csendes álló vízzé alakultak.

Nosza, alakítok egy úszós felszerelést, itt is horgászok és Csabi is szintén valósággal aprítjuk a kis domolykókat és bodorkákat, majd természetesen rakjuk át a Sajóba, olyan mint egy halmentési akció.

Akkor talán vissza a feederbotokhoz, próbáljunk rá megint erre a vad féktelen folyóra, mely nem adja oly könnyen magát, de nem ám. Megint bezúgnak a nehéz kosarak, amiket megállíthatatlanul csap középre a folyó és végre vannak látható kapások és fotózható halak is, de mind domolykó amire köztudott nem feederbottal kell horgászni, de mára ez jutott nekünk és örömmel fogjuk őket.

Mire késő délután lesz, lassan pakolunk és megállapíthatjuk jó peca volt és igenis olyan szép a hely, hogy ide vissza kell jönni, sokszor…

 

Harangi Csaba

A régi blog ...