Augusztusi napló

Forrók ezek a nyári évszakok, azt hiszem túlságosan is, nincs semmilyen hűvös minden átmelegszik mindenütt. Talán legjobban akkor örülök, amikor hazafelé suhan a Skoda és érzem a külváros hihetetlen kellemes hűs levegőjét, megfizethetetlen érzés.. Kivételesen mégis most a hegyek közzé tart az autónk és lassan elérjük a Hangony helységtáblát.

 

  1. augusztus 10. Hangony

Mindenképp szerepelt terveim között Hangony több okból is, de ma bemutatni szeretném Ildimnek hazánk legszebb tavát. Nincs tévedés, nincs elírás kedves Olvasó hiszen aki nem hiszi járjon utána, tényleg a legszebb tóról van szó Magyarországon. Ide ha megérkezik a horgász, elsőre nem tud horgászni mert elakad a szava is a látványtól, mivel egy hegyek közzé ékelődött csodaszép tavat láthat. A bokrok és a fák szinte belelógnak a vízbe árnyékot, rejteket biztosítva pontynak, harcsának amurnak, kristálytiszta víz és hűvös kellemes levegő fogadja az erre tévedő vándort.

Máskor ha horgászunk Ildi már a halakat fárasztja míg én szerelek, de ma fordítva van. Én rutinosan bedobok, a Kedvesem még mindig a látvány hatása alatt áll és nem tud megszólalni sem, igen azt hiszem erre a hatásra vártam… Szép lassan veszi fel a ritmust és újra és újra eltéved a tekintete, nézi a hegyeket a fákat a vizet és a fölötte repülő madarakat, páratlan látvány tárul elénk.

Azért van kapás is, bejelentkeznek a pontyok, előbb kisebbek majd jönnek „fékrecsegtetősek” is végre.

Teljesen higgadtan kezelem most is a halat bevágás után, biztos olyan 4-5 kiló körüli lehet, majd átvillan a felszín alatt a hal mérete és elakad a lélegzetem is, nem kicsi, kicsit sem kicsi, inkább… erre szó sincs… Szóval összeszorult torokkal fárasztanám azt a nagy valamit ott a víz alatt, majd leakad a hal és a megkönnyebbült felszerelést tekerem ki. Ilyet nem is láttam idén, ekkora pontyot…

Szépen élvezzük a pecát, az ennivaló lassan kezd elfogyni majd a víz is, így megyünk és a tó mellett lévő forrásból iszunk, ami mily meglepő újfent páratlan élménnyel ajándékoz meg bennünket, mert jó és frissítő. Fájdalommal vesszük tudomásul, indulni kell haza, hisz messze van Debrecen, de nemsokára visszajövünk szarvasbőgés idején az már biztos!

 

  1. augusztus 20. Kócos kistó

Igaz ünnep van és mindenki a debreceni virágkarnevált nézi, de mi mégis a Kócos tavon vagyunk. Rengeteg munka van mögöttünk és igenis csak pihenni szeretnénk, semmi másra nem vágyunk. Kimerültség pipa, fáradtság pipa, szerelem szintén pipa, szóval mi ketten most csak pihenünk…

Annyira csak pihenésünk van, hogy még csak a telefonom sincs itt, de még a Nikon fényképezőgép sincs itt, simán elérhetetlen vagyok, legfeljebb Ildinél van egy teló az jó lesz jó pár fotóra. A rakós botot sem voltam képes betenni, azzal horgászunk ami a négyfakkos botzsákban maradt legutóbb és kész.

Azért jól kezdődik, egyből ponttyal nyit Ildi, nincs is kifárasztva a ponty csak fejjel belerongyolt a szákfejbe nem valami okosan, most meg aztán gyorsan úszik ám elfelé… Mosolygunk, pont ez az érzés hiányzott, amikor semmi másra nem gondolunk, csak itt vagyunk kint a természetbe és ennyi.

Most elkezdődik valami és a method felszerelésemet egymás után húzzák el a pontyok, nem győzöm fárasztani őket. Ildi is így járt csak ő a tó sarkában fogja halakat és mosolyog örömmel, hisz örömpeca van 1000-el.

Mire délután lesz, behúzódunk egy árnyékos helyre és próbáljuk megoldani a gyenge kapástalan helyzetet, mivel csak piszkálja a hal a csalit, de nem húzza el semmi pénzért sem. Ilyenkor váltogatja a horgász az előke hosszát a csali fajtáját, tulajdonságát és reménykedik sokadjára is. Van egy kis 3 méteres nem valami márkás picker botunk is, éppenséggel én horgászom ma vele, de amit teljesít az egyedülálló ám!! Minden jó hal erre a botra kap, bár nem ezért és erre gyártották, de mégis csak erre van kapás.. Most is bár semelyik botra nincs kapás, de máris fárasztok vele szinte az egész bot ment a víz felé olyan kapás van rajta.

Gondolná az ember biztos véletlen, de amikor negyedjére csinálja a „feszkót” kisbot, már tudjuk ennek fele sem tréfa. A bot megint elindul a víz felé, most konkrétan Ildi jó halat fáraszt vele épp ez lesz nap hala szerintem.

Most már csak nevetni tudunk az egészen, majd megjegyezzük azt a bizonyos végszereléket, mely a kisboton van ma, az ember azért van hogy tanuljon mindig, ma is ez történt…

 

Harangi Csaba

A régi blog ...