Frontos órák a parton…

Mindenféle dolgom van ma, talán a horgászat is belefér, de ma nem ez az első. Dominik fiam nyelvvizsgázik ma, szóval az apai szív igencsak zakatol a már 19 éves gyerekért, aki nem is gyerek, de valószínű nekem mindig az lesz. Még odaadom az órámat neki, hogy be tudja osztani az idejét, egy biztató tekintet felé és elindul az egyetem főbejárata felé, hogy eltelt az idő nemrég még szőke kisfiúként rohangált a lábamnál…

 

Felsóhajtok és mégiscsak elindulok horgászni, de csak pár óra lesz az a peca nem baj minden kikapcsolódással eltöltött idő számít. Megállok a parton, versenyláda és két bot, semmi kedvem mindenféle cuccot kipakolni, minek is pár óra és megyek haza. A víz mozdulatlan és besimult, egyetlen ugrás sincs hatalmas csend nehezedik a partra a fejem is fáj szinte tombol belül, a légnyomás a béka feneke alatt landol, nos most ilyen frontos pecám lesz.

Dobok néhányat etetés gyanánt, nem sokat, nem kell ezt most márciusban túlzásba vinni lássuk csak 14-es horog 50 centis előke mi lesz ebből. Egy mohó kisponty éhezett meg, de valószínű csak arra tévedhetett, mert utána hatalmas üres csend a válasz.

Sejtettem, nem éhesek ma a halak és nem is mozognak, kezdődjön az agyalás!! Akkor tehát  kosárt levenni, apró mini etetőkosár feltéve itt ez a 14-es horog hatalmasnak számít, 18-asra cserélve és egy szem csonti magába a csali, no meg egy világos színű báb.

Alig látható kapások az érzékeny boton, de eltalálok valamit végre van halam, de ehhez kell még egy trükk, egy méterrel távolabb horgászok az etetés mögé és így már nem unatkozom, bár nem minden halam akad hisz a finnyás kapások alig láthatóak, de innen szép a fogás!

Kialakul a horgászatom, borzalmasan finom módon, de nagyon élvezem. A methodos felszerelést is el-eldobom és keresem a halakat vele. Van amikor sikerül is pontyot fognom vele, de nem folyamatos néha egy nagy kárász és egy kisponty falja be a sárga-csokis pelletet.

Most már sokadjára finom lightos feederen van apró kapás, épp csak szöszmötöli a csalit, de figyelek nagyon. Két apró ütés és odaverek neki, de már a kezem a dobnál és kiakasztom a klipszből a zsinórt, jó hal vágtat odalent! Próbálok mindent megtenni, hogy ne menjen el a hal, időbe telik a fárasztás. Már közelebb van és sötét hátú tükörponty sejlik át a vízen, de nem tudok levegőt adni neki, még mindig ő az erősebb, meg bizony az az apró horog, meg az az előke nem valami erős… Végre egy korty levegő, kicsit megszédül és betolom a merítőfejet, ez jó fárasztás volt, egy fotó és már úszhat is tova.

Még fogok halakat, de ez a szép tükrös volt ma a nap hala. Összepakolok hamar, botzsák, versenyláda, dézsa összecsomagolva a szemeteszsák is, indulás Ildihez. Legközelebb már együtt jövünk horgászni és versenyezni fogunk egymással mint mindig, el nem lehet mondani mennyire hiányzott mellőlem a hangja, mosolya és a nevetése, érintése…

 

Harangi Csaba

A régi blog ...