A meglepetések napja…

Iszonyatos kánikula állt be az országban, a munkahelyen sem mondhatnám, hogy frissen dolgozok lehangoló és fárasztó a meleg, ilyesmi hogy hideg levegő itt nincs. Nem baj eljött a hétvége és talán tenni kellene egy kísérletet pecára, olyan helyen ahol vannak árnyékot adó fák. A Kócos tó lesz a választás két botzsák, meg egy jó adag TTX bekeverve kemény kukoricával, más nincs.

 

Ildi methodos felszereléseket dob be, én meg egy matchbotot lendítek csak be röviden jobbra a másik felszerelésem el sem készült még, mondhatni szerelgetek ezt azt, de nem sok sikerrel.

Hamar elhajlik a kis methodos felszerelése Ildinek, de meglepetés is jár ám hozzá, hiszen nem egy szokványos hal van rajta, hanem egy folyami harcsa. Örülünk is neki, legalább megtanítom hogyan kell tartani és kézbe fogni hazánk legnagyobbra növő ragadozóját. Nem sokat kell várni a folytatásra, egy szép pikkelyes ponty kerül kifogásra, mondanom sem kell, egyedül szákolja és fárasztja ki, én bele sem szólok, megy ez már és ennek örülök.

Kiveszem az úszóst és egy puhább aromázott csemege kukoricából teszek fel egy szemet majd belendítem a part mellé újfent. Egy fél marék kukorica etetés gyanánt követi még, meglátjuk de csak ideje lenne már a második botot is elkészíteni, horgászni jöttünk és még halat sem fogtam. Az úszó kicsit mozog fel-le, elég komolytalan kapás talán kárász lesz az. Megunom a játszadozást és bevágok, de ami ezután következik az bizony nem is nagyon leírható, de azért megpróbálom.

Egy jó méteres örvény keletkezik, majd megindul a szemben lévő part felé megállíthatatlanul. A kedvenc matchbotom van kezemben (Perfect Mission Medium Carp Float) számomra valóságos legenda és megbízok benne, az orsó új szerzemény Abu Garcia Orra, de máris érzem jól zenél, nem lesz itt baj csak végre lenne az enyém az irányítás, de bizony ez nem így van. Azt csinál az amur (mert az!!) amit akar, szinte játszik velem, levegőt sem lehet neki adni uralja a vízpartot, mindössze a 0,18 mm vastag főzsinór köt össze bennünket. Telik az idő a kirohanások rövidülnek, de ahogy meglátja  a szákfejet amit Ildi benyújt, újra és újra kilövi magát és 20 méteres kirohanások követik egymást.  Úgy látom, hogy a szabályos karikába hajlított matchbotom, előbb-utóbb felőrli az erejét, a kirohanások elkezdenek rövidülni, majd egy váratlan pillanatban Ildikó megszákolja halat, győztünk!!

Míg pihenek, Ildi elkezdi a szép pontyokat fogni egymás után, hol pofás tükörpontyot fog, hol szép hosszú nyurgát, majd én is beszállok a pontyfogásba.

Közeledik a délidő, lassan tetőz nap és a forró sugarak nem kímélnek senkit és semmit. Ildinek kapása van, ami megakasztás után először könnyen jön, majd a hal megvadul, ez bizony amuros egy tulajdonság, ideje segítenem. Tényleg amur, de olyasmi nagy mint amit én fogtam és ugyanolyan vad is! Kezdődik a fárasztás neheze, hiszen ez a hal sem adja olcsón magát újra ás újra futja köreit és most én tapasztalom azt az érzést amit a szákoló ember érez ha nem tudja megoldani a hal kimerítését, ez most olyan.. Végre egy óvatlan pillanatban benyúlok érte és hiába verekszik a mély szákban, már a miénk. Csak gratulálni tudok, óriási csata és Ildim a kezében tartja a hatalmas ezüst torpedót!

Persze  fotózás előtt darabokra szaggatja a teljes felszerelést az amur, szerelnem kell egy újat, ennyit az amur viselkedéséről a parton. A Feleségem bedob és a következő kapás újra egy amur, szintén nagy! Még ki sem pihente magát és máris a második jó amurt fárasztja, nem semmi. Most rutinosan lemegyek a partra és megpróbálom a hosszú fárasztást megelőzni és elkapni az amurt egy jó szákolással. Nos kivárom a pillanatot amikor szorosan a part mellett elsuhan és igenis kimerítem, majd lendítem is part felé nehogy szakadjon a háló és sajna törik a száknyél a menetnél, de hal a lényeg és az bizony megvan. Újra fotózás megint egy szép hal, úgy látszik ez a nap ilyen.

Szinte mindketten elfáradunk, egyikőnk a bottal való fárasztástól, másikunk az izgalomtól, de mindkettőnknek elég élményt és meglepetést adott a mai nap. Persze miért is lenne olyan egyszerűen vége a mai napnak, nekem még két pontyom lesz mára, Ildinek meg igenis megint bejelentkezik egy folyami harcsa.

Indulunk hazafelé, ez volt aztán a sűrű eseményekben gazdag nap. Harcsák, amurok, pontyok ráadásul jöttek egymás után. Számomra igenis különleges érzés egy érzékeny matchbottal igazi nagyhalat fogni, hosszú küzdelem árán és sokat jelent nagyon. Ildinek szerintem örökre megmarad az amur fogásának szeretete, azok a vad kirohanások a fárasztás során, páratlan érzések…

Köszönjük Kócos tó, András és Bogi!

 

Harangi Csaba

A régi blog ...