Hangonyi barangolásunk..

Írta: Harangi Csaba Nyomtatás E-mail

Hol is kezdjem? Mivel fontos számunkra a Hangonyi tó látványa, egyfajta életformát és életérzést  sugalló bája, úgy döntöttünk egy páros versenyre is csak elmegyünk és 21 órát fogjuk nyúzni a zsinórt. A versenyre való megérkezésünk, olyan pontossággal történt akárcsak az esküvőnkre anno, ugyanide hiszen mire Répás Peti megcsörgette a telefonom, pont befordult a Skoda a tóhoz…

 

A verseny a mi szektorunkba inkább a kárászozásról szólt és a helytállásról, amiért mindent megtettünk Ildikóval, gilisztát használva kárászoztunk, ha már nem ismerjük a hangonyi titkos sárga dara receptjét, mely 30 másodperces ütemmel szedi a halakat, ehelyett mi négy szál gilisztával produkáltunk hasonlót. Darabos hal keresése inkább időkiesést eredményezett, de ez benne van a pakliban ebben a szektorban nem nagyon támadtak a pontyok…  Természetesen gratulálunk a győzteseknek, a résztvevőknek és szervezőknek is!

Mire vége lett a versenynek, nyúzottan és fáradtan vettük igénybe a Zoli bácsi által rendelkezésünkre bocsájtott lakókocsit. Azt hinné az ember 21 órai horgászat után mindenki lefekszik és kialussza magát… Mi aztán nem ! Mondhatnánk 21 óra feederezés kevés volt, indulás horgászni! Fürödtünk, átöltöztünk és irány fel a hegyre és onnan választunk egy stéget magunknak és ott fogunk horgászni, pontyokat akarunk fogunk, ha már a versenyen nem jött!

Bedobunk és élvezzük a táj szépségét, jól esik így a parton ketten együtt pihenni, ránk fér. Ilyenkor az embernek nem jut eszébe a munkahely, akármilyen gondok tömkelege. Egyetlen egyszer sem villan be az íróasztalom a melóhelyen és Ildimnek sem jut eszébe a legújabb elkészítendő ruhasorozat és annak darabszáma és szabási módja…

Nem, nem és nem ilyesmi gondolatok nem járnak az ember fejében, csak a szép táj mely lenyűgöz és kizár minden mást, kellő méltósággal… Egy-egy kapás riaszt fel bennünket, egyelőre hatalmas kárászok formájában, lassan már-már felérnek egy ponty méretével, mert a fék az szól, míg a kárász húzza csalit.

Nekem jelentkezik ponty előbb, örömmel kapaszkodom a botba és örülök az izmos tükörpontynak, jellemzően itt nagyon tudnak húzni a halak és nem adják könnyen magukat.

Ildi potyeszára még várni kell, egy már jelentkezett de lefordult nem is tudjuk mi lehetett, de biztosan mindjárt jön a következő és tényleg… A fék szól és alig lehet megállítani a halat, izgatottan magyarázom a mit csináljon Ildi és szép lassan a stég elé érkezik a szép tükrös, ami bizony nem kicsi akkora mint egy kisebb malac! Szákolás és fotózás, az én Drágám mosolya mindent elárul… Szép volt nagyon!

Ma Ildinek igazi nagyhalas napja van, megint egy szép ponty következik, de most pikkelyes formában és szintén sokáig tart a fárasztás. Elmondható, hogy mi lightos feeder botokkal horgászunk, a dobósúlyuk általában 30-50 gramm között mozog magyarul karikába hajlik a bot a nagyhal alatt és szinte megnyúlik, amikor kitör a szép hangonyi ponty, csuda jó érzés.  Végre parton a pikkelyes szépség és én fotózom őket a két szépséget Ildit meg a halat.

Nekem is jut egy jó fárasztás én is fogok egy szép pontyot, majd az időjárás néhány másodperc alatt megváltozik…

Hangos suhogással hatalmas szél kerekedik és az ég sötétedni kezd, elég bizarr egy érzés a hegyen az erdőben… Megijedünk, kapkodva pakolunk, persze azt tudni kell a hegyi ösvényről le kell mászni a tóhoz, tehát most erőltetett tornagyakorlat következik: felfut a hegyre, lefut a hegyről, csomaggal a kézbe párszor, na kérem edzésben kell ám lenni a horgásznak. Mosolyogva főzzük a lebbencs levest este és esszük együtt ketten a fazékból, ez is egy jó nap volt és most már tényleg pihenni kéne, két napja talpon vagyunk…

Kipihenve ébredünk végre és számolgatjuk mennyit tudnánk horgászni ha délelőtt 11-kor már pakolnunk kell, mert indulunk haza. Nem sok, pár óránk maradt horgászatra csak… Nem baj, azt is kihasználjuk, mindössze a legfontosabbakat visszük le a stégre: bot, etető, szák, szék na meg mi ketten is kellünk oda.

Ami most következne, azt leírni sem tudom, olyan sok minden történt, még sorolni is nehéz. Azért megpróbálom, szóval a Hangonyi tó hallgatott sehol egy ugrás, sehol egy vízföccsenés csak nagy csend volt, a botok mozdulatlanul várták a kapást, majd elkezdődött olyan pár órás peca, amit nem fogok elfelejteni… Állandóan húzták a pontyok a botot, hol a stég alá akartak bemenni hol balra törtek, hol jobbra törtek, de egyik szebb volt mint a másik.

Legfeljebb az nem történt meg hogy egyszerre fárasszunk, arra vigyáztak a halak hogy hol az egyikünk, hol a másikunk fárasszunk, rendesek voltak. Mire 11 óra lett már 15 pontyot fogtunk, írd és mond…

Köszönünk mindent Hangony és Zoli Bácsi, mert bizony ez a két szó egyet jelent nekünk!

 

Csaba és Ildikó

A régi blog ...