Csobaji anzix…

Írta: Harangi Csaba Nyomtatás E-mail

Az utóbbi időben módom volt megismerni Csobajt és környékét, mivel egy kis felderítés céljából már voltam itt, bár nem hosszú ideig, de igencsak megfogott szépsége és vadsága. Most hogy a komp lustán, de még mégis határozottan viszi át a kocsikat Tiszalöknél, kezd a szívem gyorsabban verni és izgulok egyben kíváncsi vagyok egy egész napos horgászat és a valódi vad természet érzése mit adhat nekem?

 

A kocsmában kisebb sorban állás a pultnál ki mit kér, 5 feles barackpálinka, 3 sör, most én jövök, napijegyet kérek a Csobaji holtágra. Villámgyors gyakorlott mozdulattal kiszolgálnak, pálinka vagy napijegy mindegy, elégedettem hallom, míg az ajtót becsukom hogy „Jó fogást”.. Úgy lesz… Szedett-vedett úton zötykölődik a Skoda, az ember igyekszik megóvni a kocsiját, de nem könnyű egyfolytába kerülgetni kell a kátyúkat azt hiszem több a tengelytörő csapda mint  az aszfalt…

Az út szélén csodálatos gyurgyalag telep található ez a legszebb madarunk Magyarországon, legalább öt féle színben pompázik. Meredek löszfal van Csobaj határában és itt bizony egy teljes gyurgyalag kompánia fészkel egész hatalmas populáció, kénytelen voltam megnézni közelről is. Épp csak sikerült röptében elkapni egyet fotóval, de közeli portrét nem engedtek …

(forrás: www.pinterest.com)

Azért haladjunk csak tovább hisz vár a Csobaji holtág, ahova szép lassan megérkezünk, mit mondjak csodaszép!

Előbb megállítom egy helyen a kocsit majd, majd sétálok a parton és nem is tudom melyik százéves fa tövét válasszam pihenés gyanánt. Döntök és már meg is állunk, a botok előkerülnek és rutinosan dobom is be őket szó se róla pár hete voltam itt és akkor 1,5 kilós keszeget fogtam szóval egyszer már nekem a Csobaji holtág bemutatkozott.

Meg sem tudom mondani a mélységet olyan sokáig merül a kosár bedobás után, talán most hazánk legmélyebb holtágában horgászok.

Hosszadalmas a beetetés is, hiszen csak le kell süllyednie a kosárnak, ahhoz hogy megrántsam és ürüljön a beltartalma. Kellemes a halra való várakozás mivel csodás a táj, az ember csak csendben nézelődik majd előbb utóbb jönnek a keszegek is. Kellemes érzés ilyen mélyről húzni a halat nem is nagyon tudod mi van végén aztán egy szép dévér, vagy laposkeszeg a holtág ajándéka.

Eltelik a nap, de nincs kedve az embernek hazaindulni még maradna..

Megnézem még egyszer a hatalmas fákból álló ártéri erdőt az emberderék vastagságú félig leszakadt ágakat és pontosan tudom legközelebb is idejövök, mert szép és vad és úgy érzem befogadott…

 

Harangi Csaba

A régi blog ...