Januári hőhullám…
A tél megérkezett a tavak befagytak, szóval a horgászember sem tud olyan egyszerűen horgászni, mindenütt zárt a kedvenc vizek tükre. Néhány napja elég hihetetlen eredményeket közöl a számítógépem, miszerint annyi lesz a plussz hőmérséklet hazánkban, mint amennyi mínusz volt nemrég! Szóval a tájékoztató diagram a fejjel lefelé fordult, felborult itt az időjárás, tavasz lesz 1-2 napig.
Szombat van és idegesen nyomogatom a telefonom, de nem találok horgászati lehetőséget mindenütt jég van még, pedig az itthoni kis tavunk szabad vízfelülettel rendelkezik és az aranyhalak vígan kergetőznek, hiszen kiolvadt… Végre egy telefon visszahívás és megtudom, hogy a közelben egy kis tó kiolvadt, indulás horgászni!!!
Nem variálom túl az első lehetséges helyen megállok és már készítem is az etetőanyagot, kicsit esetlenül elgémberedett kézzel a hideg víz szinte csontig vág, mikor megmosom a kezem, de ma horgászat lesz mert ezt szerettem volna, érzem és tudom nagyon kell… Nézzük csak tél van, január hó 23. napja talán legjobb lesz egy szórakoztató peca kishalakkal ha egyáltalán megtalálnám őket.. Hosszú előkés finom felszerelés repül be, 33 métert választok, mert előző pecából ez maradt a beállítás, jó lesz ez ma is. Nem sokat etetek csak módjával, öt dobás elég lesz csalogatás gyanánt és aztán mehet az egy szem csonti a 16-os horogra, lássuk hol vagytok halak…
Végre gyenge kis kapás, de megvan az első keszeg, majd kárászok is beleszólnak a kapásokba tevékenyen. Jó a horgászat jönnek a halacskák, bár nem sűrűn, de azért van kapás és örülök nagyon hogy hódolhatok annak a hobbinak, ami helyre teszi az ember lelkét és megmutatja a természet szépségeit bónusz gyanánt…
Feltűnően jó idő van, a kabátom is lekerül lassan mintha csak megjött volna tavasz és még látogatóm is van, megjött az én Feleségem, igazság szerint így már tényleg tavasz van… Kekszet majszolunk és nézzük a vizet, majd gyönyörű vendégeink lesznek, mert megérkezik egy fekete hattyúpár elénk…
Mosolygok, egy igazi életre szóló kapcsolatot nézhetünk hiszen a hattyú az bizony monogám faj, egy életre tervez ez a pár, akik bizony szeretik egymást… Romantikusan füttyögnek egymásnak, majd méltóságteljesen mennek tovább, ők is azt hiszik tavasz van…
Ildi hazamegy és még maradok pár órát és próbálok rájönni mitől állt le a kapás, valami oka csak lehet? Mivel viharosan fúj a szél, a vödörben az etetőanyag kiszáradt teljesen így merek egy kis vizet és újra keverem az egészet kellemes illatosan nedves állagúra, mint a peca kezdetén és lásd varázsütésre megoldódik minden, ütemes peca veszi kezdetét.
Szeretem az ilyet, csalizás két szem csonti a horogra, kosár megtömve és bedobok, majd halk pukkanással érkezik a vízre az etetőkosár. Kicsit merítem a zsinórt, majd leteszem a botot a tartóra és a parafa nyél a combomon nyugszik, várok de tíz másodpercet adnak a halak csak várakozásra és nem többet, máris kapás. Szép keszegeket szánkáztatok ki a partra, majd engedek vissza kíméletesen igazi örömpecám van, de ma reggel még nem gondoltam volna, hogy ilyen jól fog sikerülni.
Délután lett, észre sem vettem hogy eltelt az idő így komótosan pakolok össze, míg a másik parton a hattyúpár már összebújva melegszik, igen én is megyek haza…
Harangi Csaba