Apa és Fia a parton

Ez most egy másfajta nap… Teljesen más, mivel a fiam is jön bár nem horgászik, de ugyanúgy tiszteli és szereti a természetet akárcsak én.  Ő a kisebbik fiam Dominik és imád fotózni, tehát itt a lehetőség, fényképezőgép a tokjában és indulás a vízpartra, hova máshova, Kadarcsra…

 

Úgy teszek mintha csak egyedül volnék és megszokottak a mozdulataim, a fiam pedig eltűnik a géppel a kezében a magas fák felé én pedig nézek messze utána kicsit fáradtan és csendesen szólok, csak úgy magamhoz, felnőtt majdnem… Siet ez az idő nagyon is, nem is oly rég még épp megszületett a szőke kisfiú, most meg már eltelt 16 év?

Etetek majd horgászom, csendes a fiam és kicsit  titokzatos, tudom csak otthon fog kiderülni miket fotózott, de egyben biztos vagyok nem mindennapian fényképezik a srác, átlag feletti a képesség minden elfogultság nélkül. Kapásom van, bevágok a hal a betör egyből egy bokor alá, onnan varázsolom ki ijedten és kissé reménytelenül, közben csendes kattogás a hátam mögött, Dominik a semmiből kerül elő és kezében a Nikon…

Okos halak vannak itt, bokor alól ki, nyíl egyenesen megcélozni a nádfal sarkát és be a nádszálak közzé! Na ne, kifelé innen, pont jó bot van nálam a Mikado Ultraviolet képes rá, az olyan bot és igazam is van, magam elé húzom és szákolom… Ez nagy csata volt izmos pikkelyes ponty a kezemben.

Örülünk ennek a pontynak és mosolygunk mindketten, ez bizony sikerült pedig olyan frontos egy kapástalan időnek tűnik a mai nap. Én horgászom tovább Dominik pedig megnézi a természet szereplőit „lencseközelből”.

Még amur látogatja meg a fenekező botot és a tükörpontyok is tiszteletüket teszik, de a dévér nemzetség is szereti a kukoricát láthatóan. Annak külön örülök, hogy bizony a féknek szólni kellett az amurnál, végre már nem kis kölyök amurok jöttek.

Akkor hát rakózok is ki nem hagynám… Etetés betolás egy kicsit más látószögből:

 

Jönnek a kárászok számolatlan, de csak gilisztára semmi másra nem és ezt nehezen veszem tudomásul, újra és úja rápróbálok a kukoricára, de ma hiába ez egy ilyen nap, csak az élő csali a nyerő.

Lassan vége is közös pecánknak, a szendvicsek is elfogytak Dominik még aludt is egy jót a parton és készített egy csomó fotót, szóval kipihentük magunkat, indulás haza… Majd hallanom kell aminek nagyon is örülök, miszerint ez jó ötlet volt hogy hajnalok hajnalán felkeltettem és elhoztam… Van az a helyzet, amikor számítógép veszít a természet ellenében…

 

Harangi Csaba

Fotók: Harangi Dominik

A régi blog ...