Azok a kadarcsi bokrok

Írta: Harangi Csaba

Már belekezdett a nyár a meleg sugárzásába, így kánikulára készülve bármily szokatlan még rövid nadrág is van a hátizsákomban. Elég sokáig húzta az időjárás hideget, nem túlzás hogy még májusban is voltak hűvös napok, az a bizonyos követhetetlen időjárás van már világon és lassan bárki lehet meteorológus, mert megjósolni semmit sem lehet.

 

Bármennyire is hajnal van hamar lekerül a pulóver és lelkesen tolom be a rakósbotot és mindenképp pontyot szeretnék fogni. Különösebben sok helyre dobálni nem lehet, mert harcsázó felszerelés zsinórja szeli át a Kadarcsot keresztbe egyik parttól a másikig, nem érdekes az én 11 méterem senkit nem fog zavarni.

Meglepődve tapasztalom a kapástalanságot és az erős pontyra előkészített topszettet lecserélem egy lightosabbra, kisebb úszó vékonyabb előke kell ide. Szép lassan egy óra elteltével is csak egész apró keszegeket tudok fogni, azokat is csak hébe-hóba egy szem pinkivel és apró horoggal. Itt kukoricára darabos csalira nincs kapás, még a giliszta sem tetszik nekik, mi van itt, talán front? Az bizony, nyomasztó fejfájós nap van, a légnyomás sehogy sem az igazi, a víz meg sem rezdül egy loccsanás egy ugrás sem, csak egy hatalmas harcsa rabol néha amitől még én is megijedek…

Hiába etetek be középre és horgászom hosszúelőkével, hiába dobok pontosan nyerő helyekre methoddal, ez mind szélmalomharc ma, egyszerűen nincs kapás az pár dévér gyerek van amit rakóval fogtam. Akkor gondoljuk át, ha sehol nincs hal, akkor jobb lesz itt jobbra-balra a bokrok tövét vallatni lendítős bedobássál, ez az új terv!

A tervemet tett követi, szépen hosszú zászlóval lendítem a felszerelést a vízbe lógó bokor tövébe, majd pár marék kukoricát is dobok, kopogtatás gyanánt. Várok, de nem kell sokáig így tennem, ütemesen hajlik a spicc és bevágok majd hatalmas ramazuri veszi kezdetét a víz alatt én pedig kétségbeesetten szorítom a féket és egyetlen centit sem engedek a zsinórból, mivel a hal rá akarja tekerni a zsinórt a bokor gyökereire.

Elég reménytelennel tűnik a helyzet, de tartom magam az elképzeléshez onnan a nem kicsi halnak ki kell fordulnia a szabad vízterületre!! Nem így gondolja a termetes pikkelyes, marad a bokor alatt és onnan betör a stég alá! Ez nem igaz alattam a hal, a bot már behajlott a deszkák alá, de nem törik el szerencsére és hatalmasat dobbantok a lábammal a deszkákra, ettől megijed és kitör a szabad vízre a  ponty, majd megszákolom! Ez kemény meccs volt, kezem lábam remeg… Gyönyörű arany színben játszik a hal pikkelye, amit jó nézni és jó gyengéden visszaengedni is.

Akkor hát jó ötlet volt a bokor töve, mindkét botot oda állítom csatába és így horgászom most már és megjönnek a szép dévérek, kárászok is, nem unatkozom.

Peti barátom telefonál invitál egy szalonnasütésre az új tanyájára, most már nyaralója van a Kadarcson, de azért mielőtt odamegy hoz nekem pár doboz hideg sört nehogy már megaszalódjak a parton.

Lassan pakolok össze, mert hát ugye vendégségbe megyek Petihez ugyanezen tóra csak épp egy másik helyre, illik megjelenni, meg hát egy kis finom mangalica szalonna sütve sem utolsó dolog. Mire a botok kerülnének elpakolásra ívben marad a bot és a zsinór egyenesen mutat a bokor alá, már be is ment az okos hal a gyökerek közzé…  Megfogom a botot és reménytelenül bevágok de a bokor válaszol nekem , meg valami gyenge rángatózás érződik a boton. Felkapókart kinyitom és várok a zsinór pedig egyre gyorsabban pereg lefelé mivel a hal viszi, kérdés az akadóval együtt vagy sem? Visszazárok és villámgyorsan tekerek most már a bokor és hal együtt mozog, de kifordul a hal, elszabadul a főzsinór és végre megszákolhatom, ő is egy hibátlan pikkelyes ponty.. Most már megyek Peti!

Jó társaságba érkezem, örömmel fogunk kezet, beszélgetünk és jól érezzük magunkat, ráadásul még horgászunk is Peti tanyáján. Természetesen egy amur is beköszön nekem, de csak megnézzük szákolás előtt ő is minket és egy farok csapással elköszön, nem baj úgy is visszaengedtük volna.

Barátom gratulálok a horgásztanyádhoz, sokat pihenjél itt és sok halat fogjál!

Harangi Csaba