Kadarcsi gyógyító peca

Írta: Harangi Csaba

Épp itt volt az ideje, hogy bepótoljam az elmaradt pecát és kipihenjem magam időjárástól függetlenül, mert most mindegy is mi esik az égből, csak horgászat legyen. A betegség ami hátráltatott talán elmúlt már és épp a fagyos Kadarcsi parton álldogálok a sötétben, korán jöttem, siettem…

 

Persze hogy siettem, hiányzott a víz, a csend, minden hiányzott, hisz a legjobb társaság nekem most a Természet. Zoli barátom első profi versenyét vitte véghez Szegeden a Maros Mix Kupán, azt figyeltem otthonról előző hétvégén és szurkoltam neki, meg legfeljebb horgot kötöttem előre. Most itt vagyok a sötét parton, épp a nap fog feljönni és fényt adni nekem.

Kezdődjék hát, bár nem sok esélyt adok magamnak, hideg van a víz is hideg, ez a gyönyörű tó pedig inkább vadvíz, mint valami plasztik tavacska, szóval ez más hely és a halak is mások. Vadak és óvatosak, nem könnyű itt ilyenkor kapásra bírni őket és be is csapni valamilyen csalival.

Elsőre tolok egy rakót, ez hiányzott is már nagyon a görgő zörrenése, a 13 méternyi bot tolása és a csali helyezgetése, a mélység mérése, de már bent is a csalim. Akkor egy feeder még be messze, hátha arra téved egy ponty, most nem etetek ma nem törekszem semmi ilyenre, a mai nap a kereső pecáé lesz fenéken. Pontykapás helyett, inkább jégmadár repül a nádfalra, bár nagy bánatomra elég messze van még tőlem, de azért egy fotós próbálkozik, csak látszik a türkiz kék kabátkája a fotón, legközelebb jobb is lesz…

Végre pár moccintás van már rakón, de nem az igazi, csak finomítok és finomítok, már 18-as horog és egy szem pinki, ez már azért elég lightos rakón.  Hiába megy befelé az élő anyag, most nem jönnek a nagy kárászok, tehát ideje fenéken keresni megoldást valahol 50-60 méterre.

Meg is van megoldás, nem is élő anyagot kérnek ezek a halak, hanem fokhagymás pelletet lebegtetve… Nahát szóval, bazi nagy kárászok kapnak fokhagymás ízű csalira, bingoooo!!!!!

Elkezdődik a halfogás és nap is sütni kezd, mintha réges-rég Anyám mondta volna mikor még élt: „Mindig rád fog sütni a nap egyszer Fiam..” Tényleg, ilyen ez az élet is és egyszer mindig kisüt a nap, jól mondta Anya, ma is süt…

Néha hosszú előkés szereléssel próbálkozom, olyan finoman kapnak a kis karika keszegek, hogy alig látni a spiccen, egyszerűen csak ott vannak a horgon és kész, a finom versenybot nem is jelzett…

A hagyományos feeder felszerelés teljesen jó ma, egyszerűen elhajlik a spicc és lehet fárasztani nagy kárászokat, a fék is szól akkorák. Nem is gondoltam volna, hogy az élő csalit ilyen mértékben felül tudja írni, egy jól megválasztott kitűnő minőségű pellet, pedig igen. Most is ez egész bot elindul és egy pontyot fárasztok, kellemes meglepetés mára. Óvatos szákolás és egy őszi mosoly a részemről, köszönöm Kadarcs…

Lassan befejezem a mai pecát, egy fotó néhány kadarcsi szereplőről és elmondhatom jól éreztem magam és tényleg meggyógyultam.

Harangi Csaba