Őszi csillogás…

Írta: Harangi Csaba Nyomtatás E-mail

Elérkezett a fagyos november ideje és már csak egy nap választ el tőle, hogy elseje legyen. Vezetem a kocsit, Zoli és Laci követ engem és megyünk Kadarcsra, egy kis kikapcsolódásra. Mire derengeni kezd és múlni látszik az éjszakai sötét, akkorra a halőr háznál találkozunk Kígyós Sanyival, így együtt a négytagú csapat. A napijegyek megváltva, irány a tó hátulja!

 

Igazi csendes néptelen part, csak négy horgász ül a parton azok is mi vagyunk, az aláfestő „zenét” a mai napra, vonuló madarak adják, szerintem több ezer vonul felettünk szép „V” betűket rajzolva. Élvezettel fotózom, ezt a természeti ösztönt, amikor jelzi nekik, hogy menni kell és igenis mennek több ezer kilométereket és épp fölöttünk van az útvonaluk.

Mindegyikőnk egyformán szerel nagyjából, hosszú előkés feeder szerelés, meg esetlegesen még egy method is nagyobb halra. Várakozás, néhány kisebb dévér Lacinál, nálam is, Sanyinál is, beköszöntek hozzánk egy-egy kapás erejéig.

Fekécs Zoli megszállottan ostromolja a nádfal szélét matchbottal és meg is lesz az eredménye, mert a lightos bot karikába hajlik! Szép fárasztás kezdődik az őszi napsütésben, nem is gondolnám, hogy ilyen erőben vannak ilyenkor még a pontyok.

Zoli szákol és ponty piheg a kezében, egy október végi ponty, épp hogy akadt.. Gratulálok a horgásznak, aki ilyen finoman akadt apró horoggal is kifárasztotta!

Sanyi botja elhajlik és fáraszt, a hal átrobog a botjaim felett is, így már a parton kell követni, majd sajnos leakad, de ugyanez megismétlődik velem is és ugyanott leakasztja magát a hal, ahol a Sanyié… Megbeszéljük, hogy oda nem engedjük be többet a halat fárasztáskor, már ha jönni fog ponty. Sanyi áttelepül a tó másik sarkába, mert ott ugrott a ponty, utánuk megy két bottal a kezében. Én meg a Nikonnal a kezemben fotózom az őszi színeket rejtő bokrokat, míg nem kiabálás hallok, szák kell a Sanyinak! Szák a kezében és sikeres pontyfárasztás megörökítve pár kattintással.

Kíváncsiságból elkezdem cserélgetni a pelleteket, pop-upokat a hagyományos feeder kosaras szerelésemen, bár eddig is fogtam kis keszeget vele, de hátha eltalálok valamit az etetésemen? Egy csapásra beindul valami, egy bizonyos, lebegő, narancssárga csalit eszik a szép méretes dévér, de csak azt és folyamatosan.

Még a hatalmas kárász is hajlandó odatolakodni, egy botvivős kapás erejéig. Ki gondolta volna, hogy ma az élő csali nem nyerő? Hihetetlen, de így van…  

Sanyi a másik oldalt kis amurt is fog, de aztán egy szép pikkelyes pontyot is sikerrel fáraszt, a sok tusakodásnak szákolás lett a vége.

Lacinak a botja elhajlik és végre ott is szól már a fék, de mondjuk van a halnak pár szava a dologhoz, mert úgy „berongyol” a nádsarokba Fekécs Zoli matchbotját összeszedve, hogy csak na! Nagy nehezen ki lesz varázsolva onnan és már szákban is a potyesz.

Zolinak van még pontyos kapása feederen, de elköszön a halacska, valószínű nem elég falánkan kapott és kiakadt a horog. Élvezzük a napsütést, amit 2016. október 31. napja ad nekünk és nagyon jó kis napunk van.

Íme, egy video a napunkról:

 

Próbáltam barátaimnak bemutatni a kedvenc horgászvizemet, ami nem egy szokványos hely, kicsit sem. Itt tenni kell a halért keresni, változtatni, ha kell utána menni, megküzdeni vele, csak ezek után lehet eljutni a sikeres fogáshoz. Remélem tetszett nekik és szép élményekkel mentek haza…

 

Harangi Csaba

Fotók: Fekécs Zoltán és Harangi Csaba

A régi blog ...