Egy igazi őszi compós nap (anno 2009.10.23. napja)

Lassan az október hónap végére érünk, kezdenek lehűlni vizeink, de aki szeret békés halakra horgászni, az nem adja fel, van még idő keszegezni, pontyozni. Mi is így gondoltuk Peti barátommal és beterveztünk egy október 23.-i pecát, ha már úgy sem kell dolgozni, töltsük a szabadnapot önfeledt horgászattal.

 

Persze azért az időjárásnak is volt beleszólása, hiszen zuhogó esőre ébredtem hajnalban. Mondjuk sokat nem izgultam rajta, mivel Petivel kapcsolatban olyan még sosem volt, hogy ha valamit megbeszélünk, az ne úgy lett volna. Épp a fenti okból nem is vártam semmilyen kétségbeesett telefont, a horgászás elhalasztásáról, ahogy gondoltam ott várt felkészülten. Majd lesz valahogy, versenyládák bekerültek az autóba, matchbot, feederbot, etetőanyag, indulás. Annyira esik, hogy az ablaktörlő lassan már nem bírja, de megyünk a Debrecen mellett található kis tóhoz, aminek csodálatos a halbősége, persze ez csak akkor működik, ha megfelelően horgászunk rá. Három kilométeren keresztül egy kiserdő zegzugos útján megyünk, ami szerencsére homokos, de a sok homokos-pocsolyás-víztől úgy nézünk ki, mint aki a Párizs-Dakar versenyen vesz részt.

Mire átérünk az erdőn egy „Erzsébet tó” elnevezésű mesterséges tavat találunk, eddig csak versenyeztünk itt egy alkalommal, nem eléggé ismerjük, de biztató tapasztalataink vannak: ígéretes compó és kárászállomány, valamint ponty is van bőven. Persze az eső az továbbra sem hagyja abba, nincs is a tavon más csak mi. A versenyláda fölött kinyitjuk az ernyőt, amit szárazon kell tartani, betesszük oda. Ami értékes az mind a kocsiban marad, szelektálunk, csak a legfontosabbak lesznek a parton. Mire beállítjuk az úszókat és berepülnek az első gombócok eláll az eső, végre! Elégedettem csukjuk össze az ernyőt és ezzel megkezdődik a horgászat is.

 

Elsőre matchbotra hangoltunk, 0,14mm zsinór, 0,10 mm előke, mai napra jó lesz, ami be is bizonyosodik, mert már jönnek is az első halak, kárászok, ők az első tolakodva minden hal előtt, de a következő kapás már erősebb vendéget jelez, aranylón átcsillan a vízen, a compó. Nagyszerű, már vártam, örömmel szákolom és innentől kezdve már jönnek, át is kiált Peti: egy hal, egy gombóc, ez legyen a képlet.

Közben nem szeretném feladni a másik szenvedélyes módszeremet sem, így előkerül a feeder bot, meg Trabucco erőgumi, amit most ki is próbálok.

Berepül a feeder szerelék, de nem kell sokat várni már hajlik is a spicc, lenyúlok a láda mellé, bevágás és szól is a fék. Megjött az első ponty, nem nagy de legalább ponty.

Persze fárasztás közben figyelem a gumit, mennyire védi meg és tartja biztonságban a 0,12 mm-es előket. Semmi gond nem volt, bátran lehet használni, még csak az sem volt zavaró, hogy a hal dobálta magát szákolás előtt, a gumi mindent ellensúlyozott. Szépen jöttek a feederre is, azt hiszem megérte megvenni ezt az egy tekercs gumit.

Időközben észrevétlenül elrepült az idő, a szák pedig igen nagy halmozgásról tanúskodik, úgyhogy ideje megnézni fotózni és természetesen visszaengedni éltető elemükbe a halakat.

 

 

Rengeteg compót és kárászt fogtunk, mondhatni összenőtt a kezünk a matchbottal. A feederbotok is dolgoztak, olyan is volt hogy egyszerűen beesett a vízbe a feederbot, mert vitte volna a hal magával, persze ehhez nekünk is volt pár szavunk…Fantasztikus örömpecán vagyunk túl és elégedetten fogtunk kezet este, ez szép nap volt.

  

Harangi Csaba