Erdély mint olyan, első látásra

Írta: Harangi Csaba Nyomtatás E-mail

 

Az az igazság elég sok helyen jártam már életem során, de a gépkocsi netán kirándulóbusz hamar túlsiklott Erdélyen, vagy rendkívül rövid időre állt meg. Szóval igazi, úgynevezett valós életszerű információm nem volt.Torockó település adta a kirándulás pihenő és szállás helyét, ami igen jó választás volt, már csak a házigazdák kedvessége miatt is.

 

Az ide utazás saját gépkocsival történt, de nem  mondanám olyan könnyűnek, mert igencsak észnél kellett lenni a kormánynál, hogy ne a kórházban üdüljön az egész család… Itt aztán hamar letolnak az útról bármennyire is vagy szabályos, sőt olaj a tűzre a román szabályok betartása. Körülbelül 300 kilométeres út 5 órai vezetéssel és keserves helykereséssel eltöltve, de egyszer csak kimondta a GPS, hogy megérkeztél a célhoz.

A székely kedvesség és jóindulat leírhatatlanul jó. A vacsorázási szokás tanulandó, de meg tudnám szokni… Miért is írom ezt? Tehát a vacsora 3 fogásos és először is a legfontosabb: áfonya pálinka kis üvegkancsóba előkészítve és kínálva erősen!!! Valamilyen raguleves sok sonkával vagy hússal és tejföllel megborítva. Aztán erdélyi töltött káposzta, korlátlan mennyiségben, ezek után ha már a vendég lefordulna székről, vagy a pálinkától, vagy a kajától, megérkezik a frissen sült kelt tésztából, darázsfészek már ha meg bírja enni a vendég, de azért lehet próbálkozni…

Szóval így érkeztem Erdélyt megismerni, kellemes meglepetésekkel tarkítva. Fiam Dominik, mint már egyszer itt járt ember, megígérte segít megmászni a Székelykő hegyet, de nem is merné engedni, hogy egyedül menjek… Jól esett nekem mint Apának ez a féltés,szóval az nem is olyan egyszerű túra? De nem ám!!!

Most már itt vagyok a szálláson és sikerült megmászni az 1128 méteres csúcsot, de egy biztos ide csak megfelelő túrázásra alkalmas cipővel lehet jönni! Sokszor megálltunk pihentünk, de meg nem tudnám megmondani hány fokos lejtőn másztunk felfelé, talán 70 fokos, kissé bizarr, de így van és volt és lesz is.

Az apró kövekkel maga a mászó is majdnem megcsúszik és kapaszkodni kell, ha van mibe. A tüdő sípol, a szív kiugrik a helyéből, de egyszer tényleg ott állsz és jó érzés tudni, sikerült.

Semmi köze nincs otthoni hegyeinkhez, ez más, ez feladat és konkrét elhatározás, kell izom, akarat és kitartás… Ha ez mind együtt van lehet nekikezdeni azért az élményért ami odafent van.

A régi blog ...