Hajnali kávém…

Írta: Harangi Csaba Nyomtatás E-mail

Hideg esős nap van, nem is rég főztem a kávét. Öreg egy masina, valaha többször elromlott és most elő kellett keresni, megtörölni, adni neki fényt, szint és életet és bár reménytelennek tűnt, de szép lassan elkezdett kávét főzni.. Nagyon finom íze van, akkor talán tényleg olyan a kávé mint az élet, telt izgalmakkal teli, picit keserű, de mire a pohár aljára érünk mosollyal tesszük le a csészét…

 

Tegnap volt a nagyfiam szalagavatója és nagyon büszkén néztem azt a nagyfiút, hát felnőtt. Nem hagyja, hogy segítsek inget gombolni, úgy egyáltalán majd ő egyedül akarja. Megvárom míg elérünk a nyakkendőig és mosolyogva nyújtja felém, persze már kötöm is, aztán egy derék felnőtt embert látok magam mellett.

Jól esik Apának lenni, bármilyen helyzetet is szül az élet én bizony Apa vagyok és a nagyobbik fiú itt áll mellettem végzős diákként, egy lépésre az élettől. Jövőre meg kisebbik fiú jön végzősként, szép sorban csak, hiszen felnőtté válnak szép lassan.

Nem is voltam horgászni a hétvégén, időm sem volt viszont majd bepótolom mindenképp. Lassan teljesen homályos lesz a tetőtéri ablak és a folyton csapkodó eső elfedi a tájat.

Jó itt ülni a gép előtt és zongorát hallgatni és néha belekortyolni a kávéba. Milyen komolyan lehet már a fiaimmal beszélgetni, szinte kérni sem kell váltjuk a témákat mindent meg tudunk beszélni és nem sokára itt ebédelnek nálunk a mai nap. Többet vagyok együtt velük, mint mielőtt döntést hoztam és elkezdtem a saját érzéseim szerint élni, valahol máshol egy más helyen, de mégis boldogan…

A régi blog ...