Természeti szépség két nézőpontból…

Írta: Harangi Csaba Nyomtatás E-mail

Már jó ideje foglalkoztat egy élmény elmesélése, de talán most ez a meleg novemberi napsütés, kicsalja belőlem a megrekedt gondolatokat. Október elején nászutunk volt a Feleségemmel, amit részben horgászattal is töltöttünk valamint természetesen kirándultunk is. Egy kedves kolléganőm egészen jó mások által nem igazán ismert útvonaltervekkel is ellátott, így elindultunk Rudabányára..

Persze nem olyan egyszerű kettőnknek sem, egyikőnk sem tud jól tájékozódni magyarul vak vezet világtalan helyzet, de legalább jókat lehet nevetni, ami nekünk nem nehéz. Egy kis útszéli mini kápolna jelezte nekünk, hol is kell elfordulnunk és ahogy el lett mondva a behajtani tilos táblát figyelmen kívül hagyva továbbmenni, furcsa de csináljuk csak mert valami különleges helyre igyekszünk ám, szóval szabályok felrúgva.

Mire az autó felért a hegyre akár meg is állhattunk és egy meredek ösvényen mentünk tovább immár gyalog. Az utat amin mentünk szanaszét vagdalták a vízátfolyások, néhol méteres hasadékok tátongtak az út közepén, majd három utat találtunk elágazva és választanunk kellett.. Legyen a középső a legmeredekebb lefelé, majd az ösvény végén földbe is gyökerezett a lábam, megláthattam a rudabányai tengerszemet. Csodás látvány kristálytiszta mély víz, átlátszó az egész, mely visszaadja hegyek szabályos tükörképét nekünk.

Azért így még ám nem is teljes ez a leírás, hogy értsük a víz valódi színe felülről nézve derül ki igazán, amikor is türkizkék színben fog pompázni a tó, mihelyt valaki felkapaszkodik a tó mellett lévő dombra. Sokat beszélni, szavakat találni nem lehet, inkább beszéljenek a képek:

Ha nézzük a tájat messze-messze eltekintve, látható a fák között egy rózsaszín építmény a tó másik oldalán. Kipihentük magunkat fotókat készítettünk, majd fájó szívvel ugyan de búcsút intettünk az eddig általam látott legszebb tengerszemnek. Kíváncsiak lettünk mi is lehet a másik oldalt, milyen onnan a kilátás, szóval mivel rá is érünk időnk mint a tenger, nézzük meg azt is.

Mikor a szállásunkat foglaltuk, kaptunk ajándékba mindféle kuponokat is kedvezményes jegyvásárlások céljából, elő is készítem az egyiket mely pont ide szól Rudapithecus Látványtár épületébe. Rózsaszín beton szarkofág fogad bennünket és óvatosan közelítünk az objektumhoz, bár jegyszedő sehol… Nagy a csend, de nagy a csend… Lassan körbenézve kezdem megállapítani, hogy  közművesítés áram ilyesmi nincsen, szóval ne keressem a civilizáció nyomait, menjünk csak be… A bejáratnál tábla hirdeti az elkészülési időt szóval vagy 3 éve elkészült volna?

Igazság szerint rózsaszínű betonból készített kilátót tekinthettünk meg és ennyi… Mivel mi néhány órája csodát láttunk a másik oldalt most kicsit csalódottan nézünk egymásra. Ezen közben más kirándulók is érkeznek reményteljesen bemennek, majd 1-2 perc után fordulnak vissza, miszerint nem is lehet tudni mi ez, láthatóan természetszerető ember szemének ez az építmény sehogy sem jó. Természetesen vannak információs táblák és le van írva minden őskori történet, leletek sorsa minden amit tudni kell, de ha tudnák a kirándulók mi van odaát? Az igazság bizony odaát van..

 

Harangi Csaba

A régi blog ...