Tavaszi fény

Írta: Harangi Csaba Nyomtatás E-mail

 

Elérkezett hát ez a hónap is, március van bár már annak is mindjárt vége. Most mielőtt írni kezdtem volna elolvastam legutolsó személyes napi blog írásomat… Elég ijesztő még így is hogy én írtam január 24-én, a lakástűz után.  Eltelt jó pár hét és hónap azóta és most elmondhatom, hogy egy teljesen felújított nappaliban ülök, frissen festett falak és gyönyörű új parketta ragyogja be a falakat, mint a tükör. Mintha ránk sütne a nap, itt most Húsvétkor…

 

Elég nehéz volt felállni a padlóról, de a minden napos falba ütközés csak megerősített a sok ügyintézés során. Nem igazán akarta itt egy-két hivatalos szerv, hogy a biztosító tudjon nekünk fizetni, de mivel közigazgatásban dolgozom és ismerem is a jogszabályokat, néha már-már a falon is át kellett mennem, hogy eljussak odáig ahol most tartunk…

A biztosítási összeg megérkezett és lehetett nézni, ahogy a festékboltban keverik nekünk a festéket és örömmel dolgoztam fel a glettet és kentem vele a falat simára. Csiszolás, alapozás és elkezdtük a festést, ami mire megszáradt, csodaszép lett. Első lépés megtéve, valami fény már látszódik, hihetetlen hogy eltűnt a fekete kormos fal, köszönet Lós Józsinak a szakmai tanácsért!!! Versenyhorgász, festő, megyei bajnok és ember a talpán…

Lássuk a második lépést, ha már van tiszta szép falunk, akkor fel kellene szedni az ázott deformálódott, rohadt, szétesett parkettát is! Csak úgy recsegett míg téptem fel a pajszerral, nincs akadály mind ki lett dobva.

Gyönyörűséges vöröses-barna parketta megvéve és kezdődhet a lerakás. Azt hiszem ez volt a legnehezebb…  Fekécs Zoli adott nekünk parketta vágót és kezdhettük a melót, köszi. 

Olyan saját elv szerint csináltuk, ami elég őrültség de én így szoktam: Belelendülünk a munkába és amíg kész nincs, addig nem hagyjuk abba, összeesésig… Ez aztán bejött tényleg csak bezuhantunk az ágyba már mindenünk fáj, de kész van… Így is lett, Húsvét szombatján már csak a szegőléc maradt hátra más nem és most tényleg itt ülök a nappaliban és belopózik a fény…

 

Harangi Csaba

A régi blog ...