Daru tavi erőgépek között…

Most végre sikerül együtt menni horgászni Ildikóval, szóval nagyon örülök, főleg hogy szép napsütéses idő ígérkezik.  Cél a Daru tó, csendes kis ékszerdoboz szép halakkal és környezettel, az egyik kedvenc tavunk ahol élményekkel töltődik fel az ember.

Hamar kipakolunk, mostanában már a versenyládák pihennek otthon és csak két széket, egy nagy táskát és botzsákot hoztunk, csak ami szükséges. Ildinek odaadom a tesztelésre szánt method etetőanyagokat, egy doboz fokhagymás-halas és egy doboz epres-halas, majd ezeket próbálja ki, vajon mit szólnak hozzá a halak?

Jól kezdődik a peca, Ildi egymás után húzza a kárászokat nem egy unatkozós feederezés van folyamatban. A pontykapás is megérkezik és Ildi már pontyot fáraszt az őszi napfényben.

Én még egyelőre csak keresem merre vannak, előbb utóbb megtalálom őket, de a hosszú előkés módszer és matchbotozás bizony ma vesztésre áll… Egy óra elteltével az eredmény egyetlen kárász, szóval tényleg fel kell szerelnem két method kosaras szerelést, ja és kérni az új etetőanyagokból, ébresztő Csaba…

Az ébresztő az aztán megvolt!! Karikába hajlik a kis EA Trinity a maga 30 grammos dobósúlyával pálcika méretével és úgy megy a hal mint egy motorcsónak. Na gyerünk rendezzük a sorainkat, közben látom a Kedvesem a napsütésben alszik a széken, az egybefolyt munkanapok, hetek eredménye...

A kis 20-as Abu-Garcia orsó fáradhatatlanul kelepel, a 3,30 bot karikában és a pikkelyes ponty mint egy tank megy mindenfelé, de próbálom az irányítást átvenni, végre már sikerrel. A bot markolatig karikában és egy bokor alól kell kivarázsolnom a gyönyörű halat, ami már jön is és az első levegővétel most következik, biztosan érzem újra ki fog törni! Hirtelen egy villanásnyi idő alatt mélyen alá tolom a szákfejet és igen benne van, bár még tartott volna a csata, de ezt most megnyertem egy villám szákolással. Ildi fotóz és csodáljuk a szép halat, örülünk…

Keszegek és nagykárászok mutatják meg erejüket a finom feeder botjainknak.

Nagy a mozgás a parttól 2-3 méterre és egy rosszul kivitelezett dobásom ott is esik le és hagyom is felszerelést, hátha… Na ez a hátha nagyon bejött, mert lekapta valami a botom a villáról. Kemény és komoly fárasztás kezdődik és persze megint megtalálja a nagy hal a bokor alját… Már-már visszafelé hajlik a bot kezdek aggódni, de semmi probléma felőrli az erejét és Ildim megszákolja a rendkívül pocakos tükörpontyot.

Egybefolynak az események, most Ildi botja hajlik el és sokatmondóan indul el egy tolóhullám a víz tetején ez sem kishal ám!! Szép lassan közeledik a part felé a jó erőben lévő pikkelyes tank, mert az hisz megy megállíthatatlanul! Lássuk csak az a jó pillanatot és biztos kézzel meg kell tudnom  meríteni, nem mehet el! Sikerül, szép volt Kedvesem! Nincs is szebb pillanat ma, azt fotózom akit szeretek egy szép hallal az őszi napfényben…

Még jönnek pontyok, de az őszi meleg napfény elaltat és elbukik a fejem a szék támláján jól esik  az alvás, mire felriadok eltelt egy kis idő a horgászatból, bár a botok a villán szerencsére.

Megint közel dobom a felszerelést a parthoz és várok bizakodóan és igen máris letépi valami a kisbotot, kezdődhet a rock’n roll! Komoly tükörponty mutatja magát a vízben és nem is lehet megemelni, de nem ám, nem hagyja magát! Természetesen megint a bokor alól kell művészkedni egy kicsit, de mire elsőre közel kerül Ildi benyúl érte és pontymatracon a hal!

Ilyen jó őszi pecánk régen volt az élmény lenyűgöző és a lemerült akkumulátoraink feltöltve. Még beszélgetünk Marika nénivel, néhány facsemete bevándorol a kocsiba, amit köszönünk és mosolyogva ülünk a kocsiba, ez is egy szép nap volt együtt…

Harangi Csaba

• Előző
• Következő