Egy januári nap...

Ez az év is elkezdődött, a munkahelyen mindenki ugyanúgy jön szembe, mint előző évben, érezzük soha semmi nem fog változni pozitív irányba, így hát tesszük a dolgunkat becsülettel. Átalakult a gondolkodásom, már csak azokra gondolok, akik szeretnek engem és én viszont szeretem őket, a többi nem számít és így élek, boldogan. Most, hogy besüt a nap az irodába szinte hívogat engem és tudom holnap reggel már úton leszek a vízpartra..

Kellemesen gurul a Skoda, ma január 29. napján 12-13 fok lesz és napsütés, bár igaz este esett az eső, de nem számít, jött és ment az eső, nyoma sincs. Balmazújváros, hogy elfelejtettem már sok mindent, ismerős arcok igyekeznek a munkába, talán meg sem ismernének engem. Hamar átérek és a hídról ellátok a zsilipig, megérkeztem a Keleti főcsatornához.

Ez volna az egykori versenypálya, számozott kőkockákból megalkotva, így hát választok egy helyet. Mennyi verseny volt itt rég, az is elmúlt már, aztán elszorul a torkom, igen Fekécs Zolival voltam itt utoljára és Zoli már nincs közöttünk, jajj Barátom ha most itt lennél… Elmorzsolom a láthatatlan könnycseppet és keverem az etetőanyagot, igaz tegnap este kész volt de kiszáradt rendesen, a helyi vízből pótolom és szép lassan jó lesz már.

Lássuk azt az évkezdő pecát akkor, egy felszerelés szembe a nádszélbe, egy meg háromnegyed távra lesz beállítva. Nem etetek csak sűrűbben dobálok az is elég lesz, hogy legyen csalogatóanyag a fenéken még szerencse, hogy nem folyik olyan gyorsan a víz, szerintem ott is marad a menü a halaknak.

Hátra dőlök a széken és élvezem a napsütést, pihennem kell és töltődni energiával, fárasztóak ezek az évek és sok problémám van, de igyekszem jól lenni és tenni érte, hogy jól is legyek, vannak Gyerekeim, Kedvesem, Kiskutyám, várnak rám, hogy ott legyek mellettük. Ez az egyetlen célom, semmi más …

Kapás van végre, a fék is recseg kicsit és örömmel szákolom a halacskát, számomra ma ő a legszebb hal. Örülök és gyorsan visszaengedem had élje csak az életét, ő is azt akarja, amit én.

Kellemes a pecám jól érzem magam, de most jut eszembe hogy éhes vagyok és bizony a hátizsákomban nem csak teás termosz van, hanem igazi leveses termosz is, szóval szinte éget a finom babgulyás, jó étvággyal eszem az biztos.

Van nálam bolognai bot is és egy erős rablózó felszerelés, így aztán örömmel váltogatom a módszereket mindent kipróbálok, azért vannak a felszerelések, hogy használjuk őket.

Se csuka se süllő nem jön most, de legalább megpróbáltam, szép lassan délután lesz azt hiszem megsültem napon se kabát, se sapka nincs rajtam felesleges ma felvenni.

Csendesen pakolok össze, nagyon jó kis pecám volt, még egy adag babgulyást megeszek mégiscsak 8 decis egy ilyen levestermosz, meg hát még mindig forró a leves és az ilyesminek nem tudok ellenállni, ez volt aztán csodás karácsonyi ajándék, mert hát arra kaptam.

Jó bemutatkozás volt ez a mai nap, éves engedélyt váltottam a Keletire, szóval megkezdődött a szezon.

Harangi Csaba

• Előző
• Következő