Decemberi örömpeca

Egész sokat horgásztam ebben az évben, de őszinte leszek alig írtam meg ebből valamit, nem éreztem hogy valaki is elolvasná, valamint a közösségi média nem az én világom. Márpedig valaki, akinek nem barátja a facebook, az bizony ne várjon érdeklődést a honlapjára. Több is veszett Mohácsnál, nem állt itt senki géppuskával, hogy a facebookot böngésszem, én pedig nem teszem, így nem is osztok meg semmit, ez van.

December van és pont ilyenkor van Mikulás, a gyerekek akik hisznek benne, készítik a csizmájukat hogy majd csomag lesz benne, én pedig megyek horgászni pont Mikuláskor. A Keleti-főcsatorna igazán a szívem csücske lett, sikerült nagyon jól megtanulni a szeszélyeit és jól kiismertem a lakóit. Most süllőzni megyek, van nálam durva rablózó cucc, meg finom feeder is, majd látjuk mi a helyzet a balmazújvárosi zsilipnél, mert az a cél.

Akkor meg van a kiválasztott hely, egész közel a zsiliphez, hangosan dübörög a becsapódó víztömeg, meg van engedve rendesen, de ettől jobban is folyt nyáron. Előbb halszelet repül be egy fenekező bottal, aztán próbálom győzködni magam, hogy van még ilyenkor december 6.-án is keszeg a folyóban. Egy hosszúelőkés felszerelés készül, 50 grammos kosár megteszi, aránylag hamar megáll a meder közepén. Gilisztacsokor és kevés horgásztáskában megtalált maradék etetőanyag. Nem igazán készültem ilyen pecára, az van ami a nagy táskában található és ez a táska olyan, hogy mindig van benne valami hasznos, egy kisebb horgászboltot kitesz az biztos. Horgászbotok bedobva a kis mini rodpod tartja őket, nem kell legalább sok cuccot kipakolni, megszerettem a  „minimálcuccos” pecát amióta ide járok folyóvízre.

Mindössze én gondoltam, hogy nem lesz kapás, mert ennek ellentmond a feeder botom, olyan erősen bólogat szóval van kapás és már a kezemben is a keszeg, mely befalta a gilisztát. Nocsak akkor nem egy téli unalmas kapásvárós tea szűrcsölgetős pecám lesz? Gyorsan visszadobom és ismétlődik a cselekmény sorozat, mindössze annyi különbséggel, hogy a keszegek mérete nő.

Nem várt egy esemény ez, de meg kell állapítanom, hogy a Keleti-főcsatorna keszegei igenis éhesek és imádják gilisztacsokrot, amit adok nekik. Most már csak azt kell kitalálni, hogy lesz elég fél kiló etetőanyag? Na kérem lássuk Harangi Csaba óriás horgásztáskáját, mi van még benne? Egy fél kiló pellet is van mondjuk, ezért jól feldúsítom vele az etetőanyagot és egy kisebb kosarat teszek fel így már biztosan elég lesz mára.

Szorgalmasan hajlítgatják a spiccet és szákolni is kell őket, mosolygok olyan mintha nyár lenne, még a kabát is lekerül rólam úgy húzom a keszegeket. A rablózó boton a halszeletet néha abajgatja valami, de nem lesz bevágásra érdemes kapás, így csak frissítgetem néha egy-egy új halszelettel. Ha most gyűjtögettem volna a halakat egy tartóba szép egy karácsonyi vacsoraasztal lett volna belőle az biztos. Megéheztem, leveses termosz elővéve és forrón kanalazom a kelkáposzta főzeléket, ez most mindennél jobban esik nekem. Felmelegedtem átjárt a meleg étel és még egy kis teát iszok utána és akkor folytatódhat a peca.

Hosszú hatos bólót veszek elő és süllőző horgot rakok fel a megszokott keszegező horog helyére valamint az ólmozás egy részét eltávolítom és két méterre húzom a mélységet. Indulás a zsiliphez ahova beengedem ezt a gyorsan ekészített süllőző cuccot halszelettel. Valaha mikor még gyerek voltam így süllőztünk itt mindig, persze nem ilyen modern felszereléssel, de fogtunk halat az biztos, süllőt, harcsát balint.

Most beengedem a visszaforgóba a felszerelést meg megállítom várom azt a bizonyos rángatózó érzést, míg tartom az ujjaim között a zsinórt és türelmesen engedem, hogy vigye a sodrás. Kellemes ezt a pecát művelni szinte visszaemlékszem a teljes gyermekkoromra, mintha most történne. A zsilip ugyanaz és a víz is ugyanaz, csak én vagyok már 58 éves.

Eltelik a nap és nagyon jól kikapcsolódtam igazán egy decemberi örömpecán vagyok túl, ez nekem tulajdonképpen olyan volt, mint egy ajándék… Köszönöm Keleti!

Harangi Csaba

• Következő