Álmodtunk egy világot…

Írta: Harangi Csaba Nyomtatás E-mail

Tudom,  tudom furcsa ez a cím, meg aztán az emberek nem is szoktak manapság  álmodni és csodák sincsenek. Azért én és a Kedvesem mégis elképzeltünk valamit, egy pici kis kedves csendes életet együtt valahol messze, nem itt a nyüzsgő város forgatagában a rohanó emberek között, hanem egy helyen ahol leélhetjük azt az időnket, ami maradt.

 

Álmodni egyébként szabad mindenkinek ez sosem volt tilos, amióta világ a világ.  Most ha kinézek az ablakon ahol épp írok egy hatalmas diófa alatt áll a Skoda, az almafákon a félig érett gyümölcsök már lehúzzák a fák ágát a földig (mi lesz itt ha megérik) és elégedetten nézem.

Ildikó éppen virágokat ültet át és a sötétedő égen előre köszön a telihold. Jó érzés ez a csend, szerettem volna érezni ezt a nagy nyugodtságot, bár sosem gondoltam, hogy tényleg lesz olyan érzésem mint amikor a szüleim felneveltek, valaha Balmazújvároson.

Most nagyon hasonlatos érzésem van, Apámnak ha élne tetszene ez a kert, nagyon is és a ház is.

Persze munka mint a tenger és mint mindig mindent magunk csinálunk, de ketten közösen ilyenkor egy-egy lefestett falra, vagy glettelésre el lehet mondani mi csináltuk, aztán mindig kezdődik a következő. Szép lassan kerekedik az a hely, ahol kialakul az Otthon fogalma, jó érzés…

Ma fogunk először indulni innen a kis kertes házunkból horgászni, furcsa érzés. A kocsi roskadásig rakva horgászmotyóval, mint mindig de diófa alatt áll onnan fog indulni. Az utca csendes, valahol messze a Debrecen vége tábla világít az utcában. Ha elindulunk a nehéz régi fajta tömörfa ajtó lustán lendül a helyére és hangosan kattan a zár rajta, ha zárjuk. A fű üdén zöldell, nemrég kapott egy nyírást és már sietnek is a fűszálak jelezvén itt jó a talaj és növünk ám gyorsabban, nemsokára indulhat a következő nyírás. A meggy meg a ribizli az épp megérett és az ember jártában keltében meg- megkapaszkodik egy-egy gyümölcsben csak az íze kedvéért.

Valahogy így élünk most, minden nap teszünk valamit ehhez a házhoz és mindig van ok egy mosolyra, hogy megint haladtunk a tegnaphoz képest…

A régi blog ...