Amikor csak nézelődök, miközben versenyző születik a parton

Furcsa érzés úgy horgászni egy versenyen, hogy a távolban a Feleségem a vetélytársam.  Ahogy kanyarodik a tó partja, pont odalátok és figyelek, persze előbb bedobom a matchbotom, mert most azt akarok művelni, miközben mindenütt method kosarak csobbannak, de most nem érdekel.  Aha, a kedvenc Serie Walter botját veszi elő és háromnegyed távra dob, majd figyel úgy látom teljesen higgadt Ildi. Na már meg nincs meg az úszom, tekerhetem ki a duci kárászt el is felejtettem, hogy versenyzek.

Felnézek és aztán el balra, keresem Ildi csinos kis versenyládáját és pont mellette áll és fáraszt nem is rossz halat. Úgy szurkolok mintha én fárasztanám és fognám a botot, de tévedés nem így van. Mintha  minden idegesség elszállt volna, tudom meglesz és azt is tudom ma nem ez lesz az utolsó potyesza neki. Soha életében nem járt a Daru tavon, tehát új pálya új halakkal való ismerkedés.

Nyugodtan nézek előre és művelem tovább a pecámat, ami nem nagy valami a körülöttem horgászó mester-method specialisták vastagon elhúztak, ki tudja hányadik pontyukat húzzák már, számolhatatlan. Fantasztikus pecások, csak csodálom őket nem is tudom kinek is szurkoljak vajon, de hát ez nem kérdés én annak a hosszú fekete hajú csinos Nőnek szurkolok, senki másnak… Jól is teszem hogy Neki szurkolok, mert már négy pontyot fogott meg és két kárászt így aztán nem áll rosszul a szektorában. Nem hibázott nem engedett el egy halat sem és nagyon büszke vagyok, az én Ildim jól horgászik!

Mire ebéd lesz összeszedek, jó pár kiló kárászt na pontyot azt nem, de ami késik nem múlik. Amint látom kialakult egy higgadt magabiztossága, ami rendkívül tetszik és szinte sejteti a délutáni forduló történéseit. Lássuk az ebéd megvolt, tehát újra zúgnak befelé a kosarak csobbannak mindenütt, én nemes nyugalommal viselek el, egy szakítást, egy kihajlítást, kettő szákolás előtti leakadást, mindegy ez egy ilyen nap, nem érdekes, annál inkább a Kedvesem. A véghajrában még három ponty következik, de az utolsó az bizony nem lehet kicsi, nem is tudom mióta tart a fárasztás, nagyon hosszú ideje hajlik Ildi botja az biztos. A hal újra és újra kitör, a könnyű kis 3,3-as versenybot karikában a 10 éves Trabucco Kalos orsó teszi a dolgát, mit neki a kor, különösen ha jó kezekben van, márpedig igen.

Gyönyörű ponty kerül a partra és alig várom, hogy egy ölelést adjak a Kedvesemnek, vége a versenynek és úgy helyt állt, ahogy egy igazi finomszerelékes horgásznak kell. Ez az első olyan versenye Ildinek, ahol igenis megmutatta megoldja egyedül segítség nélkül és nem is akárhogy a versenypecát, jó izmos pontyokat megfogva hibázás nélkül…

Én csak Gratulálni tudok Szívem…

• Előző
• Következő