Buli, betegség, pecahiány…

Igaz hétvége van, igaz csodás napsütés, de én nem mehetek horgászni sajnos. Amikor legutóbb a Tiszán fogtam a keszegeket, másnapra ágynak estem és alig éltem. láz ilyesmi, nem az igazi. Épp csak be tudtam szédelegni a melóhelyre, szóval elindultam a gyógyulás útján, de kockáztatni a visszaesést kár volna.. Mi van helyette? Forralt bor és egy számítógép, pihis hangulat itthon..

Persze azért bíztam benne, hogy hétvégére meggyógyulok már csak azért is mert, egy munkahelyi buli készül pénteken és én lennék a szakács. Na szóval nem fogom itt a kollégákat cserben hagyni, holmi vírusos betegség miatt lemondjam, na azt nem ! Jól felöltöztem, jött három szorgalmas és ügyes kolléganőm és megkezdtük közösen a főzést, mégiscsak 37 ember jön ide munka után kérem, meg kell etetni őket. Tündéri kis vadászház (kb. mint a mesében!) kibérelve a rendezvényre, üst, fejsze, fa, mini álltakert, pálinka van itt minden, jó a hely.

Készítettük közösen, így lesz jó az íze, no meg nagy ez a munkahely annyira nem ismerem, kikkel dolgozom egy fedél alatt, munka közben ismerszik meg az emberi én, mindig, én így tudom.. Meg kell, hogy állapítsam már régen kellett volna egy ilyen buli, modernkori tájszólással mondva „csapatépítő tréning”… Teljesen jól sikerült. Előbb olyan kevésnek látszott ez a paprikás krumpli mennyiség, de mondogattam a lányoknak hogy 12.5 kiló krumpli és 5 kiló kolbász csak elég lesz tán megfőzve szaftos-leveses formában? Megállapítottuk az üst a nagy, nem a kaja a kevés..

Aztán jöttek az autók, taxik, buszok, jött mindenki vezető, főnök, beosztott, ma teljesen egy emberként mindenki, használjunk szebb szót, ez egy igazi csapat, bocsesz CSAPAT, így már jó.

Pazar hangulat éhes kollégák, én meg örömmel mertem tele tálakat hogy a hosszú asztaloknál ehessenek végre, meg fogyjon az a pálinka is, hisz vége a munkaidőnek, mindenki fáradt kellően. Stresszes nehéz munkahely, ahol nem hibázhatunk… Egyszer hogy is mondta nekem valaki? „Az irodátokból mindig mosolyogva jön ki mindenki…”  Nem felejtettem el ezt a mondatot most is emlékszem, aki mondta is itt volt velünk együtt. Már az estére nem igen emlékszem, de megtaláltam hol lakunk, az tuti hazaértem…

A szombat-vasárnap csodaszép napsütéssel telt el, inkább a termál fürdő 38 fokos medencéjét választottam szombaton, vasárnap meg csak szimplán az ágyat, persze vágyakozva, kinézve az ablakon. Minden haver horgászik, csak én nem .… Na de nem sokáig lesz így, jövő héten bepótolom, de még mennyire hogy igen!!

• Előző
• Következő