Februári rakózás

Gyorsan kellett cselekednem a héten, hiszen várható volt, hogy valóságos özönvíz lesz esőből hazánkban hétvégén, de azt a kevés jó időt éppen pénteken még elcsíphetem. Persze meglepődtek a munkahelyen, hogy lehet ilyen hamar és gyorsan szabadságot kérni? Egyáltalán minek is kell nekem szabadság február 2-ra… Hosszú gondoltam magamban, nem magyarázom el, de a szabit megkaptam az biztos!

 

Kocsi bepakolva, tele rakós motyóval és indulás Hajdúszoboszlóra. Az engedély váltásakor közölni akarják, hogy mehetek akár haza, mert csak 2018-as állami jegyet fogadnak el, én pedig mosolyogva mutatom hogy az enyém már kész van. Még szerencse, hogy két hete elkészült, örülök.

Na akkor kerékszett a ládában cuccok felpakolva, botzsák a kézben és elkezd esni az eső, de én töretlenül gyalogolok nem állít meg semmi, míg a kiszemelt helyre nem érek. Kifejezetten sokan hangoztatták, hogy ezen a vízen nem jó a rakó, sok a razbóra, nem jön ki a hal, nem lesz kapásom sem, nem ide való ilyesmi… Nos akkor „csakazértis” rakó legyen!!

Kicsi vizet találok 11 méteren, a nagy színes tagot nem rakom bele botba, elég lesz ennyi egyelőre. Kupakolok keszeges kaját meg némi kukorica is megy mikropellettel keverve, ennyi a terülj-terülj asztalkám a halak részére.

Várok, bár idegesítő ez a csend ezen a melegvízes kis tavon, szeretnék már kapásokat látni, de egyelőre mozdulatlan az úszó piros antennája. Egy method feedert eldobok kíváncsiság gyanánt, hátha megjön az első hal, amíg beáll a rakósbotra. Igen falánkan falta be a csoki-narancsos desszertet a kárász, így megtudom, esznek a halak ma.

Végre annyi esemény történik, hogy nincs is meg az úszóm hiába keresem, szóval valaki lehúzta. Kárász a tettes és örülök neki, csak lesz itt egy jó rakós napom, most már bizakodom. A következő kapások nem akadnak meg, háromszor egymás után sem, majd változtatok a csalizásomon és hosszába kerül fel a csonti a horogra. Most én nyertem, meg is van a kárász és egyre ducibbak szép kövérre nőttek. Az eső hol esik, hol nem, hol fel kell raknom az ernyőt hol nem, néha még a nap is kisüt és az okos telefon lelkesen jelzi hogy +12 fokban horgászom 2018. február 02. napján és tolom a rakót.

Végre hosszabban kinyúlik a gumi, reménykedem a pontyba de csak egy termetes kárász jelentkezik. Azért én örülök minden halnak, nem sűrűn szokott a horgász ember februárban pörgős rakózást művelni és érezni a vállában a fáradtságot a sok ki és betolástól, szóval jól tettem, hogy kivettem a szabadságot és jöttem rakózni, már hiányzott!

Sokadik telefonhívás szólal meg a fülembe rakott headszett-en, vissza kell mennem a városba segíteni kell valamit a nagyfiamnak, hmm agyő peca, ennyi volt, de jó is volt! Így is 5 órát aprítottam a kárásznépet, elég is volt mára. Jó érzés volt nézni az 1 grammos úszót, figyelni a kárászok trükkös kapásait és nézni ahogy az 1,2 mm gumi minden halra kinyúlik, szóval ez a mai nap nagyon megérte…

 

Harangi Csaba

A régi blog ...