Viharban…

Egy egyszerű, rövid kis könnyed pecára készülök mindössze az idegszálak kisimítása céljából, de valljuk meg őszintén mindig is kikapcsolódni indul egy horgász, ez tény. Rendesen hajolnak a fák az biztos lassan már egy két fa ki is fog dőlni a széltől, saccolni sem merem a sebességét, talán 40-50 kilométeres, mindenesetre brutális. A Kócos horgásztó parkolója tele van, aha mindenkinek elege van  már…

Megpróbálok úgy megállni az autóval, hogy ne zuhanjon rá se egy egész fa, se egy nagy faág, nem szeretném ha összetörne, a kocsiból csakis az kerül ki amit nem visz el a szél és minden más a csomagtartóban marad.

Látom van már egy tag a parton, cserkelős peca úszóval, többször találkoztunk de amúgy igaza van egy ilyen kicsi tó tarján egy úszós készséggel jól meg lehet találni a halat, csak nem ilyen orkánerejű szélben. Tényleg láthatóan próbálja mindenütt, de feladja mint mondja ma nyárfavirágzás is van, ami csak ront a helyzeten, már ezerszer megfogadta nyárfavirágzáskor nem horgászik, elmegy…

A szokott helyre berepülnek a kosarak, pellettel és aromával tuningoltan, de hiába nem eszik a hal. Akkor talán másik helyen vannak, keresőpeca kezdődik, ide-oda dobálgatok 5 perces intervallumokkal, mégsem lesz halas a kezem…

Na szóval, mi lenne ha gondolkodnék és nem csak szerencsétlenkednék itt parton. Laza kényelmes horgász pozitúra törölve és újragondolás indul! Először is tómeder tapogatás középről felém precízen pontosan húzom az ólmot egyelőre a vastag iszapban, majd megcsúszik az ólom és szalad egyet  a már kemény medren! Klipszelés és rápróbálás még ötször, egy olyan két méter széles kis pad van a víz alatt ezt fogom meghorgászni, a method szerelékeket nemes egyszerűséggel levágom a főzsinórról, ma ti nem horgásztok, hosszú előkére fel!!

A 3,3-as botok előkerülnek a botzsákból és természetesen Fekécs Zoli műremekei is, magyarul a Fe-Zo kosarak munkába állnak. Épp ideje hogy ne csak csillogjanak itt a táskában hanem dolgozzanak is! Eben a szélben egy egész kicsi, de mégis 30 grammos gyűszűnyi kosaram lesz a kiválasztott. A másik botra egy könnyebb ritkább szövésű változat kerül, most kipróbálom őket, hisz ma nem eszik a hal, nekem pedig kutya kötelességem ezt megcáfolni…

Alapozok, de nem etetőanyaggal  csak szemessel, most épp csemegekukorica-pellet keveréket dobtam össze ebből megy be hét kosár a kiszemelt helyre.

Akkor kosárcsere és most már peca, de újragondolva!

A pinkis dobozt és az etetőanyagos tálcát magam elé veszem és 3 percenként újra dobok, aminek meg is lesz az eredménye a kárászok beállnak az etetett helyre.

Igazi finnyás kapások, de a hosszában fűzött egy szem pinki meggyőzően elcsábítja őket minden dobásra. Olyan jó ütemben kapnak, hogy bepróbálkozok egy szem szétnyomott kukoricával is amihez hosszabb várakozás kell, de mégis kapás a vége, egyszerűen élvezem a pecát. Megérkeznek a bajszosok is néhány kisponty személyében, akik színesebbé teszik a napomat.

Tisztelt Fekécs Zoli!

A kis harmincgrammos mini-versenykosarad mely perforált lemezből készült, úgy áll a  vízben mint a beton és  a kapások nagy része ezen felszerelésen volt. Bedobás után hangja mindössze egy halk pukkanás, nem zajol, nem ijeszt el semmilyen halat és villámgyorsan a helyén van, nemkülönben halálos biztonsággal pontosan dobható.

Ilyen terméket pontosan a piacon, boltban venni ritkán lehet, de te megoldottad és a mai pecámat is! Köszönöm a profi munkát!

Harangi Csaba

A régi blog ...