Egy rég várt vízparti találkozás…

Írta: Harangi Csaba Nyomtatás E-mail

Egy hét szabadság az sok mindenre jó, de gondolatban beépítettem egy jó horgászatot is Rohács Peti barátommal csak hát a kivitelezés váratott magára. Hol a sok tennivaló, hol az időjárás hátráltatta a közös pecát, de ami késik nem múlik és épp Debrecen város kegyetlen sűrű forgalmán verekedem át magam, mert megyek Petiért és indulunk horgászni!!

 

Ahogy visszaemlékszem a sok megszámlálhatatlan horgászatra együtt, na meg azok a régi közös versenyek megannyi felejthetetlen emlék, rengeteg el nem feledett kép és fotó amikről most lerázzuk  a port. Valaha piros pólóban a Big Fish Teamben matchbotot suhogtatva azok voltak a szép idők, de jó is volt, de horgászbot is van és halak is vannak tán még egy fakó piros póló is, csak az idő telik nagyon…

A kocsi bepakolva mint régen, a csomagtartó fele szabadon hagyva mint régen, a Skoda száguld a Daru tóra mint régen, immár színig rakva mindennel no meg elszánt horgásszal. Egyszerűen gyönyörű a tó ahogy fogad bennünket, csend és nyugodtság most még a halak sem ugrálnak. Akkor egy áldomás így a nap kezdetén és horgásszunk!!

Kezdjük hát és halk pukkanással érkezik a kosaram a nádfal elé egyelőre csak feeder bot mert hiába is veszem elő a matchbotomat ebben a hullámzó vízben nem látszik a waggler úszó antennája, vagy talán a szemem is romlott 53 éves koromra, inkább az utóbbi… Egyelőre matchbot vár a sorára. Bezzeg Peti aztán kezeli a matchbotot már be is ván állítva és a 12 grammos úszó a másik part nádfaláig repül, semmit változott a srác, mindent úgy csinál mint régen…

Kezdődnek a kapások, elsőnek egyből egy izmos ponty jelentkezik de ő nyer egy idő múlva lefordul a horogról. Nem baj folytassuk csak tovább hátha sikerül valami, úgy is az újfajta erjesztett kukoricámat teszteljük meglátjuk hogy tetszik a halaknak odalent? Gyönyörű dévérek jelentkeznek először kapást kapás után halmozva és a méretük csak növekszik, tetszik nagyon.

A következő kapásra amikor bevágok a karom félúton megáll és rájövök, hogy nem dévér… Megjöttek a Daru tavi tankok épp az egyik  rója kegyetlen köreit a víz alatt míg én csak kapaszkodok a botba… Kezdődik… Szákolás, fotózás, visszaengedés ez a menünk…

Most már nem is lehet tudni, hogy kárász, keszeg, vagy Daru tavi erőgép következik a kapáskor, de szépen megérkeznek a pontyok sorba, egymás után fogom őket.

Viszek át Petihez a kukoricámból mert veszettül jól működik ám!! Peti is elkezdi fogni a pontyokat no meg a matchbot is üzemel jó pecánk van.

Derekas egy pikkelyes pontyot fárasztok nem adja meg magát semmi pénzért sem és lassan én fáradok, bár jobb lesz türelemmel kivárni a sokadik kört és némi levegővel megkínálni.. Úgy is van végre szákban van, egész szép pikkelyes potyeszt fogtam, jól néz ki.

Nagyon jó hala lehet Petinek átmegyek segíteni és tényleg a vízen áttetszik hatalmas fehér koi ponty amint rója megállíthatatlanul a köreit, izgulunk nagyon, de sajnos a horog kiakad a hal szájából, elkeseredik Peti, de szerintem ez csak annyit jelent hogy még vissza kell jönni érte és majd legközelebb sikerül. Valaminek az elvesztése csak a további folytatásra való ösztönzést jelent, nem a reménytelenséget, ilyen az élet is… Horgászunk hát tovább és a kapások a pontyokkal együtt jönnek.

Hihetetlenül jól jönnek halak, rengeteget fárasztok és szákolok igen csak megdolgoztatnak a halak nehogy elpuhuljak már gondolják és erősebbnél erősebb versenyzők érkeznek.

Végre egyszer csak kisimul valamelyest a víz és előveszem a matchbotom most én is beszállok az úszós pecába egy kicsit. Király, nádfal elé beesik, terít, merít vár… Piros antenna eltűnik kárász a parton, tetszik tényleg nem lehet elfelejteni ezeket a mozdulatokat.

Lassan este lesz jócskán elment az óramutató, indulunk haza és elmondhatom jó peca volt és a lényeg Petivel…

 

Harangi Csaba

A régi blog ...