Az idei első…

Megkezdődött az új év és lelkesített a horgászat hiánya, míg az ablakon át néztem a szikrázó napot örültem, hogy az utolsó 2020-as horgászatom összes eszköze ottmaradt a kocsi csomagtartójában, mintha tudtam volna hogy kellenek még. Akkor hát kezdjük meg ezt a 2021-es évet, irány a vízpart!

 

Némi etetőanyagot teszek még a kocsiba, biztos ami biztos ennivaló, innivaló, termosznyi szálas tea és indítom a kocsit… Azaz csak indítanám, katt, katt, katt-katt és nagy csend… Aham, jól kezdődik, akkumulátor kampec, sokat állt egy helyben hidegben a kocsi! Na nem olyan fából faragtak engem, hogy problémázzunk ezen, szembeállítom a párom autóját az enyémmel és bikázó kábellel beindítom, majd csendes duruzsolással jelzi a Skoda menetre kész.

Míg vezetem az autót gondolkodom hova is menjek, de az utóbbi 5-6 peca eseményei, eredményei erősen befolyásolnak a döntésemben és amikor az autó a Látóképi víztározóhoz ér, lazán kiteszem az indexet balra és befordulok, itt fogok ma horgászni. Gyorsan lezajlik a napijegy vásárlás és nézem a nagy vizet és a partot, keresem a régi jó helyeket, hiszen valaha ide éves engedélyem volt sokat horgásztunk itt Fekécs Zolival.

Azok a régi szép idők, versenyek képei zajlanak le előttem amikor egekbe volt az adrenalin szint és igenis jól kellett teljesíteni és mennyi mindenre kellett figyelni itt verseny közben. Megannyi szép emlék és most mind éled bennem , jó érzés szinte feltölt energiával a százéves fűzfákkal teletűzdelt part, ahol már világbajnokokkal tűzdelt magyar mezőny mérkőzik egymással rendszeresen.

Itt jó lesz, ennél a helynél megállok hisz ide is köt egy emlék, az ilyen dolgok jelzik, hogy nem vagy idegen ennek a víznek, már réges-rég befogadott.  Horgászni kell, amennyire engedi a lábam kipakolgatok,  jó hogy gumicsizmában vagyok a tóparti füvet ellepte a tíz centis esővíz folyamatosan vízben gázolok.

Akkor hát először egy nagy távolságot nézek meg, hátha ott vannak halak és azt etetem szorgalmasan. Jó hogy 3,90-es bottal horgászom, most még ülve is megdobom az 50 méteres távot, ami nem akar adni halat, valamilyen oknál fogva makacsul mozdulatlan a piros spicc. Na végre a sokadik bedobás után keszeg a horgon, itt az  év első hala! Szia 2021, örülök és tudom hogy jó év lesz sok jó dologgal és nagyon boldog vagyok, hogy kijöhettem horgászni és itt ülök a vízparton!

Jön még néhány apróbb keszeg, de nem az igazi, nem látóképes a fogás… Akkor hát új etetés nézzünk rövidebben 30 méterre, alapozó kosárral öt dobás hajszálpontosan kivitelezve, amit csobbanás jelez a klipsz kattanásával együtt szinte egyszerre, szeretem ezt a hangot. Nagyon eltaláltam valamit, kapás kapást követ és örömpeca veszi kezdetét, persze nem úgy mint egy versenyen, most mégiscsak tél van 2021. január 2. napja, de bedobás után nem sokkal a giliszta darabkát elhúzzák a dévérek, karikák csak ki kell ülni a kapást, ami apró rángással kezdődik és spicchajlítással fejeződik be.

Teljesen úgy csinálok mindent mintha csak versenyen lennék, előketoldók vannak előkészítve, 30 centis és 50 centis darabkák, amikkel a már felrakott 50 centis előkét hosszabbítom, vagy éppenséggel a csali süllyedését lassítom hogy merülés közben verjen oda a hal a csalinak.

Észre sem veszem hogy telik az idő, a nap átment a fejem felett és nyugati irányba elkezdi befejezni a vándorútját. Szép lassan az addig fodrozódó víz kisimul, majd színes lesz az égbolt a tó partján. Csak nézem csodálattal majd lassan elindul kezem a fotóstáska felé és az ütött kopott Nikon halkan jelzi használatra kész…

Megszűnik létezni a külvilág, csak fotózom de azt is tudom azt amit látok egy fénykép nem fogja visszaadni.. Ez az élmény csakis azé, aki élőben látja és elraktározza magának a Látóképi naplementét…

 

Harangi Csaba

A régi blog ...