Egy őszi rakózás…

Néhány hete nem horgásztam és ez bizony nem igazán jó jel, az embernek elkezd hiányozni sok minden. Kellene érezni a víz közelségét, a halak ugrását hallani és a hajnali fájdalmas csend érzése megfizethetetlen. Indulás hát, még a kutyust megsimogatom majd jövök Szuszim, de most egyedül akarok lenni.

Sötét van korom sötét minden, de szedi a lábát az autó, plafonig rakva horgászcuccal ami kell és a legfontosabb a rakósbot, az is itt van. Ősz van már, ilyenkor nem jönnek a halak a part felé, de ha most érek rá és most van jó idő…  Na erről ennyit, megpróbálom. Szerencsére kivilágosodik, így már látni is lehet valamit tehát a ládát felállítom és mindent kihordok a stégre.

Eldobok egy házőrző botot csak úgy a megszokott módon a bóján jócskán túl balra és elkezdek horgászni végre a rakóval. Egy 0,75 grammos ceruza úszót választok, ezt még nem próbáltam sosem. Igazán könnyű lightos felszerelést állítok össze és bedobok 5 gombóc kaját, ezzel kezdünk halak. Az úszó alig látszik, olyan finomra van hangolva, de azért sejtem hol a hegye, ennyi évesen mit várok a szemüvegem sem hoztam, ilyen egy hiú horgász, ennyit magamról.

Meglepődve tapasztalom az úszó elindul a maga útján és megy megállíthatatlanul és kénytelen vagyok megemelni a rakóst. Tényleg hal van a horgon és ponty, nem nagy de ponty és örülök mert nyúlik a gumi és ez az érzés jó. Lefotózom a kispontyot és szorgalmason tologatom a rakót, lesz még itt ha ez jött! Tényleg lesz, mert megint nyúlik a gumi és most egy becsületesebb ponty próbálja a gumit nyújtani, de kifárasztom és szákolom, ez is sikerült, jó napom van.

Szomszédok érkeznek, köszönnek és mondják is, hogy én aztán mindig itt horgászok ráadásul még ismerem is az egyik urat. Valóban, nem tagadhatom, vannak úgynevezett vendég stégek és szabad a választás, ezen a stégen még nem veszett össze senki, nem igazán kelendő én pedig ide ülök és sokszor itt horgászok.

A távoli method felszerelés feléled és elkezdi mutatni a fogásokat persze a termetesebb fajtából, jó hogy van ez a módszer is.

A rakó elkezdi adogatni az apró halacskákat, megérkeznek a nyárfalevélnyi dévérkék így ideje gondolkodni és kitalálni valamit. Hiába teszem fel csalinak a kukoricát szétnyomva, nem ad halat csak hosszú csendes várakozás az eredmény. Jó akkor más taktika lesz, 10-es keszegező horog és rengeteg csonti lehetőleg annyi, hogy a kis keszeg száján ne férjen be, csak kicsit nagyobbak jöhetnek. Ez már jó taktika van kapás, ha nagyobb ponty az leakad egy idő múlva, ha kisebb az megvan és keszeg, de jobb.

Egész kellemes lesz a horgászat élvezem nagyon, mert egy petákot nem adtam volna ma a rakós pecáért és mégis van eredménye. Egy idő múlva elcsendesedik a rakós táv, elpakolom a kedvenc botom mi élményt adott már és még mindig itt van… Na igen, érdekes nem álmodozok másik rakósbotról kicsit sem, ez jelent  valamit, igen megtanultam egy-két fontos dolgot az élettől.

A szomszédok is beindulnak, vannak élménydús fárasztásaik, nem unatkoznak ők sem, ugye a Kadarcs semmit sem változott, mutatja magát, megjegyezteti magát…

Lassan dél lesz, ma viszek is halat főzés céljából szóval indulás haza, még tisztítás fűszerezés és elkészítés, hol van még a nap vége… Köszi Kadarcs már megint pazar voltál, mint egy jó chef a konyhában…

Harangi Csaba

• Előző
• Következő