Ha már szabadság akkor horgászat!

Írta: Harangi Csaba Nyomtatás E-mail

Végre szabadság, ezen a nyáron még jár pár nap, már ha a munkáltatóm beleegyezik, de nem volt ellenvetés így irány a rengeteg teendő, de az egyik napra csak jut peca is.

 

Most versenyládát is viszek, na meg rakós bot is bekerült, meg tudj isten mennyi minden mintha a holdra utaznék de hát biztos ami biztos. Jó korán megyek szokás szerint sötét van még, de mire keltem a portást, már kezd világosodni.

Akkor bepakolás a stégre, megy ez hamar egyszer csak már tolom is a rakót befelé, észre se vettem, olyan hamar összedobtam a felszerelésem. Egy csomó etetőpellet kerül be a rakós távra ezzel meg is vagyunk, ma etetőanyagot nem használok ez olyan pelletes szórós peca lesz, csak halk csobogás hallatszik ütemesen.

Egy kis keszeg jelentkezik amit hamar útjára engedek, aztán alig mozog az úszó csak sétál szép lassan a három szál gilisztával. Na pajtás megállni, csak úgy nyúlik a gumi, ez kellemes fárasztás. Pofás izmos pikkelyes pontyot fogok, isten bizony jól esett most ládáról fárasztani pár hét peca kimaradt, hiányzott már.

Még fogdosom a keszegeket kis pontyokat, persze közben a pelletek rendszeresen csörögnek befelé. Kis finom szöszmötölős kapás, de olyan rossz érzésem van, valami történni fog.. Beemelek és mint a villám elindul a hal a 11 méteres rakós bottal párhuzamba lábam alá!!! Aki rakós bottal horgászik az tudja, ez a garantált törés visszatörik a bot ilyenkor. Kétségbe esetten fordítom a botot keresztbe és mint kiderült nem tört el, hál istennek bár az amur, mert az, a stég alatt van kinyúlt gumival én meg az oldalkivezetésen szedem a gumit feszítve kifelé. Rövidítek erre bemegy a száraz faágak közzé kicsit verekszik még beakadva majd szakad az előke, azt hiszem most örülök, hogy elszakadt az előke. Bot egyben és ez a lényeg. Akkor pontyozás tovább. 

Örömmel tologatom a rakót és fogok még pontyokat keszegeket, de délre erős lesz a szél és szétszedem biztos ami biztos, ez igazán jó kis peca volt, de otthon van még dolog így irány haza.

 

Harangi Csaba

A régi blog ...