Szelek szárnyán, versenyládán…

Akárhogy is próbálok valamilyen pozitívumot kisilabizálni a számítógép által szolgáltatott időjárás jelentésből, nem sikerül.. Zoli barátommal szombaton reggel megyünk horgászni és valami pokoli idő vár majd ránk, kb. 30 kilométeres szél és hideg.. Nos, akkor ezt egy folyó partján még szorozzuk meg többszörösére és ezt fogjuk kapni, amíg ott horgászunk. Mindegy, meglátjuk a két Tubertini láda kocsiba, botok a helyükön, gázt neki irány a Keleti főcsatorna!

 

Tényleg hatalmasa szél a nyárfasor tagjai épp még bírják, de lassan ki fog dőlni egyik másik fa, annyira repeszt a szél. Ládák felállítva, etetőanyag a tálcára, csalik előkészítve és lássuk mit lehet találni a Keletiben?

Elég hamar kiderül, mert egy keszeg elrántja a horgom és kezdek bízni benne, hogy lesz folytatás, de csak egy törpeharcsa jelentkezik másodjára. Nem baj azért jöttünk, hogy kitapasztaljuk a megoldási lehetőségeket ezen a folyóvízen.

A szél annyira fúj, hogy a három réteg minőségi ruha is alig tudja tartani a kellő hőt az emberben, mondhatni határeset a hőérzet, majdnem fázom… Nem baj egy kis mozgás nem árt sűrűbben pakolom befelé az anyagot, kapnak mindent a halak, ami csak kellhet nekik. Zolinál beindul valami végre, már az valamit jelent ha a Nikont be kell rakni a láda mellé a tálcára. Szóval Zoli húzza a halat, majd szép lassan én feladom az eddigi etetésem és fájó szívvel elköszönök attól a távtól és egy újat választok, nagy reménységgel.

Szerencsére nálam is van hal és örülök még a bodorkának is. Kellemes meglepetésként ért a paduc megjelenése, mondhatni ez volt nap fénypontja Zolinak, ha már a nap nem süt.

Lassacskán mindketten megfagyunk előbb vagy utóbb, valamint még a kapások is alig láthatóak, nagyon keserves a helyzet… Egyedül a szép dévérek  tudnak adni némi meleg érzést az embernek.

Ezen közben legalább tíz horgász látogat meg bennünket, mindenki megkérdezi mi újság kicsit nézelődik majd elmegy, úgy látszik Balmazújvároson ez  a divat. Ha belegondolok, hogy idevalósi vagyok és nem ismerem ezt a népszokást, mert amúgy kettőnkön kívül senki, de senki nem vállalta ez az ítéletidőt, szóval csak mi horgászunk más nem.

Mire dél lesz, elkerülendő a hibernációs állapotot mégiscsak elindulunk haza. Pár fotó néhány szebb halról emlék gyanánt a mai napra és indulás haza.

Szép lassan két horgász kezd kiolvadni a Skodában, ez egy nehéz menet volt, a feeder bot spicce egy pillanatra sem állt le, a szél hullámokat korbácsolt, a rengeteg ruha ellenére is hideg volt, épp ideje haza menni és tervezni a következő pecát.

 

Harangi Csaba

A régi blog ...