Téli pontyozás..

Rengeteg dolgom volt a héten, még ilyen fél napos szabadságot is kellett kivenni, hogy bokrokat telepítsek a még sivár kertembe és beindítsam a tavam szűrőrendszerét. Mindenesetre ez is sikerül, no meg minden más is, így elégedetten veszem tudomásul van hely az időgépemben egy horgászatra is! Nagyszerű, akkor ide a szomszédba a Kócos tóra indulok, elég kevés cuccal egy viharos, szeles, didergős téli pecára…

 

Kicsit beszélgetek Andrással is a Feleségével is erről a mai világról, de örülök hiszen beszélgetünk tehát kommunikálunk egymással és nincsen semmi akadálya hogy máskor is beszélgessünk, ebben a szétzilált, nyugtalan világban igencsak nagy kincs… Ők is jól vannak, mi is jól vagyunk, miközben néhány vadászgép elhúz az égen, de szerencsére többször nem  hallom ma…

Lássuk csak, előveszem a varázsvödröt, ezt a Tank Carp Produkt adta telirakva minden jóval, szóval ma mit keverjek halak? Egy halibut-scopex keverékre esik a választásom, hozzá ugyanilyen rendkívül tömény aroma. Kellemes illat alakul ki, ha ponty lennék odamennék és megkóstolnám… Most már be lehet dobni, de mivel is?????? A botzsák nincs a kocsiban otthon maradt, még szerencse hogy itt lakom, szóval még egy forduló mára és ott világít a piros botzsákom otthon a ház bejáratánál… Mindegy, ma kétszer indulok el úgy látszik…

Elég messze van egy bokorsor, annak megcélzom a szélét és betetetek, precízen és pontosan elkészül az etetés. Nincs kedvem összeszerelni a széket csak összedobok egy bottartót minimalista módon, abból amit találok mert ebben a hideg szélben nem is fogok itt üldögélni, még a végén megfagynék..

Készítek egy hosszúelőkés felszerelést is egy 3,30 –as kis rövid feeder botra és kiépítek egy jó etetést a tó közepére. Így várom a kápásokat ácsingózva a jéghideg szélben, hát nem egy komfortos horgászat ez az biztos. Végre a távoli bot kétszer bekaszál és fárasztok egy nem kicsi halat, előbb nem is akart megmozdulni, úgy kell ráemelni a bottal és szólni neki, hogy én is itt vagyok. Kellemes fárasztás veszi kezdetét, aminek a vége egy jó szákolás lett. Ebben a szeles téli időjárásban, gyönyörű látvány egy szép pikkelyes ponty.

Lelkesen bedobom a methodot ugyanoda ahol a ponty kapott, de nem jön több kapás, hiába is variálom a csalikat, semmi kapás. Előveszem a termoszt és zöld teát iszom, amit már szinte kívántam és jól esik most.

A hosszúelőkés botra feltett kukoricahéj-csonti kombó kerül elfogyasztásra, egy nem tudom mi által… Valami csak megy és megy, de olyan finom kis versenybot van a kezembe, hogy minden rezdülést lekövet, de a féket nem hagyja szólni, csak hajlik és hajlik. Szákolom végre, se a kis keszegező horog nem hajlott el, se az előke nem szakadt, szóval büszke vagyok nagyon..

Felmelegedtem ez a két ponty formába hozott engem és örülök is, hogy így télen is jól lehet pontyozni. Most a method felszerelés percei következnek, mivel úgy döntött a szél hogy megfordul ezzel az elkészített bokor alatti etetés ad két szép pikkelyes pontyot nekem, természetesen izzasztó és „homlokgyöngyöző” fárasztásokkal együtt.

Kicsit kihűlve, de elégedetten pakolok össze és megállapítom igenis jót lehet pontyozni télen. Azt a titkot meg el sem árultam még, hogy a sok 30-40 féle pelletet tartalmazó dobozomat az utóbbi horgászataimon nem hozom magammal… Ez egy kísérlet, mert megvettem egy nagyszerű versenyhorgász nevét tartalmazó mindössze kettő doboz pelletet és csak azokat viszem magammal mindig, sikerrel… Köszönet Sipinek (többszörös Világbajnok!), jól sikerültek... (ez nem reklám tisztelt olvasó, csak őszinteség)

 

Harangi Csaba

A régi blog ...