Márciusi Kadarcs…

Alig vártam, hogy szombat legyen, nagyon sok helyen ma is dolgoznak, én csak azért vagyok kivétel mert kivettem egy nap szabadságot, hisz pihenni szeretnék. Szuszi izgatottan bámulja a tájat míg suhan a Skoda, na szóval kiskutyám Kadarcson még nem horgásztunk ketten, ideje bepótolni!

Hamar megérkezünk, valahogy gyorsabban halad minden mikor ide jövök horgászni, olyan tiszteletet parancsoló ez a nagy tó és jó nézni, na és Szuszinak is tetszik.  Titkon csak reménykedem, hogy rakózni kellene itt, de ma fújni fog a szél nem is kicsit szóval, maradtak a feeder botok mára.

Etetést készítek a bójához, de egy óra elteltével rá kell jönnöm, hogy egyelőre nem vált be. Ahol én horgászom se egy ugrás, se egy loccsanás, nincs kapás. Akkor talán középre kellene próbálkozni, oda is készítek egy etetést. Csali cserélgetés, etetőanyag átalakítás minden szóba jön ami csak lehetséges, de nem és nem akar rezdülni a spicc.

Akkor talán ez az etetőkosár nem is kéne ide, csak egy kisebb csúszó ólom és horog? Akár lehetne is kipróbálni valamit, van nálam egy csomag PVA tasak, meg ólom is van, horog is van na persze olajalapú aroma és pellet is.

Hamar elkészül a kis csomag, ami középre az etetésre kerül egy szép lágy dobással, reménykedve hogy a lazacolajjal átitatott pelletek hoznak legalább már kapást. Jobb híján a kiskutyával játszom, még a csalit is ő választja ki, nem semmi angol kutya angol csalit választ, hát imádom, tudja és tudja…

A teknősök is felébredtek itt a tavon, meglátogatnak bennünket a stég előtt úszva és épp lefotóznám őket, de felsikolt a Shakespeare orsó fékje és nem győzöm felvenni a ritmust a hallal. Hű ez aztán meglepi volt a javából, pikkelyes ponty a horgon! Higgadtan elparancsolom az akadók elől, bár a 3,30-as bot most így elég hátrány, de előttem a ponty és már szákolom is. Na végre, mégiscsak eltaláltunk valamit, még a kutyus is, ő választotta mi megy a csali tüskére.

Ezután már csak dévérek jönnek, de élvezem a napsütést, a szabadság érzését és a sok-sok megfizethetetlen örömöt…

Délután még dolgunk lesz Balmazújvároson, így pakolgatok a kutya is már a kocsiban a horgászfelszerelés is, én pedig szép lassan ballagok a stégen a vízhez.. Újra és újra mennyi erőt és örömöt ad ez a víz, napfényt, csillogást, halakat és nyugodtságot…

Harangi Csaba

• Előző
• Következő