Április hava

Nézem az ablakon át a kertet, ahogy mindent beborít a hó éppen április első vasárnapja vagyon. Nem igazán lepődök meg, már napok óta zengi az internet a hóesést, felhőszakadást, jeget és ezek sorban mind meg is jöttek. Úgy látszik, aki termelni akar valamit is el kell fogadnia, hogy sokszor újra kell kezdenie, olyan ez mint az élet, csalódsz lerombolnak és felállsz..

A kiskutya rám néz, míg kopognak a billentyűk, de nem engedem ki az udvarra még csak 3 hónapos most nem éppen hóban fürdés az előnyös mára, bár tény és való egy welsh terrier sosem zavartatja magát. Amúgy mindjárt kiudvarolja belőlem és kimegy…

 Már mikor megérkezett hozzánk beszakadt a tó jegébe, de kitörte magát és kiúszott, egyelőre ennyit Szusziról, mert így hívják ezt az aranyos kis szőrgombócot cservörös-barna színekkel és mókás pofaszakállal. Nem semmi egy csaj, tud hisztizni, tud akaratos lenni és tudja kik a családjának a tagjai, de tudja azt is, amit megtanítunk neki és vele szoktam horgászni járni is.

Olyan meglepően egyszerűen fogadta el mit csinál a gazdija, hogy csak na. Természetes hogy a gazdi felállít egy versenyládát, arra kart szerel és botokat csaliz, etet és horgászik. Még csak bele sem szól az etetőanyagok és csalik tömkelegébe, inkább felderíti a partot minden fűszálat megvizsgál, minden madarat megnéz.

Az egész horgászfelszerelésből a legérdekesebb az a merítőfej, na az a Szuszi „gyengéje” azzal szeretne minden áron játszani az izgalmas azt jó lenne harapni húzni vonni, akár egész nap, esküszöm ha valamelyik szákfej elhasználódik neki adom ajándékba. A horgászatunk immár három alkalommal volt, harmónikus, még a versenyládára szerelt nagy tálcán mellettem is tud egy jót aludni, amíg ütemesen keszegezek. A halacskákat megnézi nyalogatja kicsit és ennyi, majd csodálkozva nézi ahogy elúsznak.

Mindjárt 55 éves leszek, lassítottam elég sokat az élet kerekén és nem sietek sehova, amit el tudok elérni elérek és teszek róla, hogy éljek a gyerekeimnek és annak aki szeret ennyi és nem több. Nincsenek grandiózus tervek, nagy célok, álmok, rohanás, megfelelés, elég látnom milyen szép az amit kaptunk eddig az élettől…

Elég ez hisz ha az utamat megnézem ami a hátam mögött van, akkor csoda hogy a lábamon állok és élek, szóval az életet inkább élvezni kell, lassan, mosolyogva és boldogan…

Harangi Csaba

• Előző
• Következő