Az én sétáim…

Munka után vagyok, fáradtan vezetem az autómat, sakkozok fejben vajon mit is kell otthon csinálni, időbe telik míg kiérek Debrecen szélébe a tanyára. Itt lakom. Az ablak le van tekerve és mire elfogyik a betonút, akkorra hűvösebb lesz a levegő. Ez egy ilyen hely már a Debrecen vége táblán is túl vagyok és szép lassan megérkezem.

A kapu nagy lemeze alatt van 10 centi rés és aranyos kis cservörös szakállas kutyus néz ki izgatottan, engem vár a Szuszi. Tündéri egy csoda jelenség, kislány és welsh terrier a család tagja, oszlopos tagja és a ház védelmezője, kert karbantartója, dísztó őrzője, macskák-galambok-vakondok-patkányok réme egyben.

Most majd januárban lesz két éves, de annyi örömet semmi nem okozott a családomnak mint ez a kiskutya. A párommal Vicával hoztuk el az anyukájától és egy kis maroknyi sírdogáló szőrcsomó volt az biztos. Cservörös szakáll, mellényke és zokni, a többi az sötétbarna csoda szép egy kutyus.

Már picike korában sem volt piskóta ez az apróság, kora tavasszal még fagyok voltak, de mivel szeretek fával dolgozni asztaloskodni, azt a szép dísztó partján teszem halak társaságában. Persze jött velem a tiritarka szőrgombóc is, már kezdet kezdetén elhatározta hozzám tartozik, márpedig ha azt gondolta abból nem enged, sarkamban van folyamatosan.

Míg vág a dekopír fűrész és munkára koncentrálok, a kutya hirtelen kámforrá válik, majd a befagyott tó vékony jegén egy lék és a kiskutya keményen törve a jeget úszik kifelé… Bakker, bement a hártyajégre és beszakadt, ja 2 hónapos csöppség, hát nem zavartatta magát kiúszott, innentől tudtam nem egy szokványos kiskutya lesz az biztos.

Tisztelt Olvasó elkalandoztam, bocsásd meg nekem ezt, szóval hazaértem a Kormányhivatalból, ráncolt homlokkal megfájdult fejjel, de az autó csak akkor áll be a kertbe, ha Szuszi bejöhet a kocsiba és együtt vezetjük be az autót. Mire leülök a tópartra a kedves gombszemek kérdőn néznek én meg elmondom elfáradtam mára, de jó hogy megsimogathatom a bozontos fejét.

Elindulok a házba nagyobbik fiam itthon, kisebbik a barátnőjénél van ilyenkor, akkor talán a póráz felé indítom a kezem és a bozontos kis fej tartja magát, hogy csatoljam fel a hámot, mert megyünk sétálni az erdőbe.

Valami rossz horgászruhát felkapok, egy papucsba belépek és elindulunk a mellettünk lévő erdőbe, persze izgatott és néha azt érzem kiszakad a karom a helyéről. Persze hogy megyünk csak bírjam én is a tempót…. Szuszi lassabban már, ha lehet de nem lát nem hal, irány az erdő ott vannak az új illatok, de egy idő múlva elszégyelli magát és hátranéz, gazdi megvagy? Biztos?? Persze hogy igen, aztán szépen lazára hagyja a pórázt és nyugisan sétálunk együtt és elfelejtek minden rosszat ami ma történt, közben Szuszi aggódóan hátra-hátra néz.

Bejárjuk az erdőt és mindent találunk, nyulat, fácánt, de még messziről nézve őzikét is. Bő egy óra múlva érünk haza, de feltöltődve és mosolyogva, ugyan hol vannak a gondok, nem is voltak. Ugye Szuszi...

Harangi Csaba

• Előző
• Következő