Írás valakiért...

Ugyan voltam horgászni, de talán nem is a halakért mentem én ki oda, ahol nem zavar senki. Nem voltak ott a gondolataim, csak tapogatóztam a módszerek között, mintha tényleg horgászni akarnék, de nem, mégsem azt tettem.

Eltelt egy-két óra az eső is esett, majd nagyot sóhajtok és előhúzom a telefonom, telefonálok valahova messze reménykedve. Azt hiszem rosszkor, akkor inkább várok.. Visszahívás, végre hallok dolgokat egy Barátról. Próbálom értelmezni a szavakat, megérteni mi történt, talán jobban van a kórházban és köztünk van. Valahogy a reménytelenség átfordul a remény felé, legyen úgy mintha  nap is úgy gondolná az is kisüt, jajj Zoli nagyon remélem még horgászhatunk együtt…

Nem tudok megnyugodni, egy spiccbot kerül elő úsztatok egyre ismétlem állítgatom az úszót és kíméletlenül vágok be minden kapásra kicsit megnyugszom, levezetem magamon az izgalmat, él és jól van,  biztos jól van és meg fog gyógyulni, ismételgetem magamban.

Legutóbb még a munkahelyen beszélgettünk együtt, valamit segítettem az ügyében, amiben jött és viccelődtünk egymással, meg horgászni is szerettünk volna együtt és most egy kórházban fekszel Zoli, ezt nem beszéltük meg legutóbb..

Szóval még beszédem van veled Zoli és gyógyulj meg…. Azt kívánom..

Csaba

• Előző
• Következő