Harangi Csaba személyes blogja
Karácsony idején…
Hó fedi a tájat fakón messze
Ha nem volna hideg tán fürdene az ember benne
Vizek jégpáncélja alatt pihennek a pontyok, kárászok
Idén már nem sok horgász dobja ide a horgot
Az első
Furcsa cím kedves olvasó tudom és nem is rólam van szó, még véletlenül sem. Ritkán hangzik el már manapság ez a szó, a világ forgása felgyorsult, már nincsenek első alkalmak, mindenki csak megy előre és nem figyel a másikra, de szerencsére én tudok lassítani is és pont ezt teszem, egy kávé mellett hajnalban lassítok és egy gitárosról írok..
Hajnali kávém…
Hideg esős nap van, nem is rég főztem a kávét. Öreg egy masina, valaha többször elromlott és most elő kellett keresni, megtörölni, adni neki fényt, szint és életet és bár reménytelennek tűnt, de szép lassan elkezdett kávét főzni.. Nagyon finom íze van, akkor talán tényleg olyan a kávé mint az élet, telt izgalmakkal teli, picit keserű, de mire a pohár aljára érünk mosollyal tesszük le a csészét…