Haleldorádó, 40 fokban…

Írta: Harangi Csaba Nyomtatás E-mail

Igencsak fáradt és nyúzott vagyok, hisz előző nap még az erdélyi hegyeket róttam kocsival és szerencsére épen haza is hozott a Skoda mindenkit. Szóval hajnal van és újratöltöm magam, de mivel mással, hát pecával…

 

Eszembe se jutott, hogy míg Erdélyben hűvös igen kellemes időben pihentem, addig itt hazánkban 38-40 fokkal tombolt a kánikula. Tényleg, akkor pont ma is így lesz? Ideje átállni a hazai időszámításra és szokásokra, még a karóra is egy órával előrébb jár a kezemen. Mire megérkezem a Kadarcsi tóra, akkorra elkezd vörösleni az ég alja és tudom itthon vagyok, most már átálltam Magyarországra.

Ideje horgászni, így elsőre szorgalmasan összerakom a rakós botomat, amilyen gyorsan csak tudom és be is tolom a felszerelést. Kukoricára nincs kapás, persze ha csontit kínálok, akkor jön a szép keszeg bőven egyik szebb mint a másik, de hol vannak a pontyok?

Nos, a pontyok nem kapnak ma? Tényleg még egy túrás se, egy ugrás se?

Közben oldalt nézem a nádfalat és a nádszálak mozognak. Igaz fúj a szél, de ezek a nádszálmozgások ettől eltérnek, ezeket halak okozzák. Kis derékszögű sarka ez a tónak, jó eséllyel látható, hogy minden hal berohanna az akadóba, nádfalba és szakítana.

A puding próbája az evés, most csinálok egy teljesen egyszerű úszós felszerelést, tán még gyerekkoromba így tanultam horgászni. A biztonság kedvéért fonott előke, erős Korum horog, a feltolós úszót pedig túlsúlyozom, de csúszhat az ólmom a főzsinóron.

Hamar kész van, a rakóst csak had szője a pók körbe, addig is megvallatom a nádfalat. Kicsi a mélység vagy fél méter lehet, így lágyan bedobok és kétlövésnyi magot csúzlizok. Háromig sem kellett számolnom, máris amurt fárasztok!! Ez gyorsan ment, meg van a megoldás!

Minden dobás után etetés majd fárasztás következik, az első órában az amurt két ponty követi.

Megérkezhettek a nagyok is, mert olyan elementárisan törtet be a nádba az egyik hal, hogy még a 0,12 mm-es fonott előke is szakad! Nos igen, nádfalas akadós saroknál, ez várható volt… Másodjára is megtréfál egy darabos hal, most szerencsére nem szakad csak leakad, a szerelés elég brutális és a fárasztásom sem egy finom munka, hisz majdnem blokkra van állítva  fék, csak ha kifordítottam a nád elől a halat, akkor engedek zsinórt.

Most a bot is elindul, majdnem elviszi hal és szép amurom van! Kidugja szokás szerint az orrát, de nem adja olcsón magát. A kitűnő matchbot kompenzál mindent amit kell, a kirohanások rövidülnek és sokadjára készülök szákolni. Utoljára felhúzom a halat és kivágódik a horog az egekbe, majd aléltan ottmarad a hal!!! Gyorsan szákolom és fotózom, ilyen nincs, annyira fáradt volt, hogy nem bírt elúszni és mégis megfogtam.

Jó nagy ramazuri volt az etetésen, így pótolni kellene az etetést, de magkészlet fogyóban van. Akkor most legyen ttx-kukoricapogácsa erjesztett tengerivel összegyúrva, ez sem lesz rossz ízű a halaknak!

A kisgombócok berepülnek és megteszik hatásukat, mert megjöttek a pontyok megint. Sorozatban két pikkelyes pontyot is fogok, nincs egy nyugodt pillanatom se…

Megint a szokásos gombócok repülnek és várok, de nem sokáig, mert amur kapott a horgomra, hisz nem megy be az akadóba, hanem nyílt vízen beszéljük meg az erőviszonyokat. Nagyon ízlik ez a csemegekukorica úgy tűnik, alig tudom kivenni a horgot a szájából, annyira megéhezett.

Akkor még bedobom az utolsó csalogató csemegéket és várok, nap az egekben, a 40 fok érezhető a bőrömön tényleg, ideje lenni befejezni a pecát, ebben a hőségben, csak még egy kapás… Meg is jön az az egy búcsú kapás és egy búcsúamur képében, így köszönök el a Kadarcsi tótól.

Jó érzés volt ez mai horgászat, lehetetlen helyzetből fárasztottam halakat, kemény küzdelmek és csaták voltak és most nem a finom szerelék dominált, hanem meg kellett keresni halakat és lám megtaláltam őket…

 

Harangi Csaba

A régi blog ...