Eső, eső és még eső…

Peca betervezve, botok a kocsiban, miközben az ablaktörlő alig bírja az esőcseppeket seperni az üvegről. Nem bosszankodok, attól nem fog megállni az eső, talán majd később, de az okos telefon határozottan közli, esélyem sincs ma száraz pecára és kész. Akkor még jó is, hogy a nagyobbik ernyő is itt van, na kérem azért 250 cm átmérő csak tán megvédi a sok horgászmotyót..

Rakózni megyek és közben mosolygok magamon, mert nem szeretem ha tapad a kezemhez a rakós ki-be toláskor, na ma úgy fog csúszni a kezembe a rakós mint még soha, ja vizesen.. Egy új úszót próbálgatok, nem szoktam ilyen típust használni, de itt az ideje a próbának.

Szerencsére a létrás fakk tele van, így van miből választani tehát lássuk akkor a halakat.

Tényleg jól csúszik a rakósbot a kezemben, minden csurom vizes a szűnni nem akaró esőtől, de már mindegy a mai napot erre szántam.

Keszeges etetőt kapnak, most inkább félkezes gombócokkal dobva etetek, majd ráhorgászom és még némi kukoricát is csúzlizok be, hátha jön „meglepetésvendég” is ma.. Nem vagyok elragadtatva a kapásoktól, ha csemegekukorica van a horgon, nem is kell a csalim. Szép lassan el kell felejtenem a letett előkét is és be kell állítanom érintőre a cuccot és csak csontival horgászni, talán így lehet ütemesen keszeget és kárászt fogni, bár nem pont egy pörgős keszegezésre jöttem.

Folyamatosan vissza-vissza nézek a pontyokhoz rakón, de mindig rájövök a mai nap nem a nagy kapásokról és falánk halakról szól, hanem finom alig látható kapásokról és kárászokról, keszegekről.

Nem baj így is jó, bár egy method felszerelés is bedobásra kerül és annak a helyét váltogatom, magyarul halat keresek vele. Meg is találom a feederbot majdnem repül, nagy meglepetésemre nem kicsi hal…

Hova is menne egy nagyhal egy nádsarokban? Igen oda be, amíg valami el nem vágja a fonott előkémet.. No comment, még jó hogy nem tört el a botom, akartam kifordítani parafáig hajlott bottal, esélytelenül is a nádtövek közül. Legalább valami izgalmas is történt, adrenalin az egekben és lassan megnyugszom, kezem-lábam remeg.

Elszórakozom még a keszegekkel, majd kimegyek az esőbe az ernyő alól és elkezdek pakolni, azt hiszem ma már nem fogja abbahagyni az égi áldás. Nem panaszkodom, a horgászat megvolt, az új úszókat kipróbáltam, már a bepárásodott kocsit vezetem a parton és gondolatban a következő pecát tervezem.

Harangi Csaba

• Előző
• Következő