Ködös csatornákon

Péntek van, de szabadságon vagyok és bár horgászfelszerelés is van a kocsiban, mégis koszorúkat, virágot pakolgatok még a kocsiba. Igen közeledik a november elseje és én néhány virággal emlékezek  a balmazújvárosi temetőben azokra akik már nincsenek, legfőképp szüleimre majd a temető után tovább a kanálisok rejtélyeibe, Balmazújváros mellett valahol a ködben…

 

Kicsit szótlanná tesz a temető, de megnyugtatom magam egy horgászattal, döcögős földúton mászik a Skoda majd egy ismerős fánál kezdődik a peca.

Etetőanyag keverés, majd vakondtúrás keresése, hiszen olyan sebességgel folyik a kis csatorna, hogy szinte füstöl. Minimális felszerelésem van, csak ami kellhet..

Jó súlyos etetőanyagra van szükség, no meg egy kis picker botra és csak röviden a fák alatt kell dobnom, de nagyon is pontosan. Máris van kapás és előbb keszegek jelentkeznek, majd a kárászok is szerephez jutnak.

Megpróbálok hosszában nagyot dobni egy ígéretes öbölbe, ahonnan már máskor is fogtam pontyot, csak most annyi a különbség hogy vagy fél métert emelkedett a vízszint. Azért eltalálom azt a helyet és tényleg van itt ponty is nagy örömömre.

 

Nem nagy persze, de örömöm határtalan ezen a kis csatornán mosolyogtam vagy 45 évvel ezelőtt és most is pont ott vagyok. Ezért jók az olyan emlékek amiket vissza lehet idézni 45 év különbséggel, egy-egy őszinte mosoly miatt.

Megint kapás, bevágok de hatalmasat bólint a picker bot és csak szól az orsó és szól semmit sem tudok tenni ellene, megállíthatatlanul vágtat valami a csatorna közepén, majd vagy 20 méter után megkönnyebbül a felszerelés. Kitekerem, de semmi nem szakadt el, csak néhány pikkely van a horgon…

Beleránthattam bevágáskor egy nagyobb halba, mindegy is jobb hogy elment. Még spiccbotozok is egy kicsit, bár a 3 grammos úszó is megy a folyással rendesen néhány hal azért bejelentkezik a csalira.

Elgondolkodom, hogy mennyire háttérbe szorult a mai fiatal horgászoknál az úszós peca. Nem kedvelik, nem szeretik csinálni, mindenki fenéken horgászik mindenfajta botokkal. Mennyivel nagyobb öröm most is állítgatni a mélységet és keresni a halat!

Legutóbb egy nagyon befutott márka közösségi csoportját olvastam a facebookon, miszerint egy ifjú pecás megvette a hőn áhított leg-leg-legjobb pelletet és method etetőanyagját is és elment a Balatonra. Egész nap nem fogott semmit.. Nem baj, de a tanácsok amiket adtak ezután a csoprt tagjai: nem azt kell feltenni, amazt kellett volna feltenni a sárgát, nem narancs sárgát stb.. Egyszer sem hangzott el az a szó hogy giliszta, csonti, kukorica, úszó és spiccbot, csak mindenféle színes pelletről volt szó… Szomorú hogy nincs meg a mai horgász fiataloknak, az a fogalom mi idősebb korosztály, hogy kezdtük? Úszóval és nádszállal így tanultunk horgászni, manapság a Balatonnál egy fiatal feederes, pelleteket cserélget bánatosan, remélve a sikert… Inkább talán vissza az alapokhoz szerintem, vagy tán kezdődött volna az egész hobbi így…

Az etetőanyag lassan elfogy, a kapások elfinomodnak és akkor talán indulás vissza az élet felé, egy kéz megfogja a kezem, egy szempár belenéz a szemembe és már ketten megyünk tovább…

Harangi Csaba

A régi blog ...