Életkép

Hosszú fekete haját megigazítja, világos különleges arcán kevés szolid smink van és beül a kocsiba, hátul gyerekek hangoskodnak,  a két gyönyörű unoka, bár senki nem hinné el hogy Mama vezeti a kocsit inkább Anyának gondolnánk, pedig bizony nem így van…

 

Most előre néz és követ egy autót, amiben ül egy férfi és azt a férfit követni kell, legyen az ma, vagy legyen az élet hátralévő maradéka, mindegy is mennyit hagy a sors, csak minél több legyen hogy lehessen együtt menni vele. Alig látszik a férfi, hisz az autó telis-tele van horgászfelszereléssel most horgászni mennek legalább három generáció együtt, de ebből a társaságból bizony a két legidősebb szereti egymást.. Néha lemarad a hátsó autó a konvojból, de ilyenkor lassít a férfi akár meg is áll, próbál vigyázni arra ki követi, fontos még attól is fontosabb, mindentől. Feszülten figyeli a tükröt  és nem nyugszik míg épen meg nem érkeznek a tóhoz, amit kiszemeltek mára maguknak pihenés gyanánt.

Ahogy kiszállnak a kocsiból átkarolják egymást és egymás szemébe néznek nincsenek meg egymás nélkül, tagadhatatlan. Lehet pakolni, a gyerekek is indulhatnak felfedezőútra, vagy akár a horgásztó partján található játszótérre, az is jó móka leköti a gyerekek figyelmét. A férfi szereléket készít közben mosolyog épp azt a horgászbotot szereli amivel megtanította horgászni, dobni, kapást lesni, meg minden mást.

Hátha most is szeretne horgászni, de szólni sem kell már jön is a derékig érő gyönyörű fekete hajzuhatag, csábos-bájos mosollyal fűszerezve érkezik meg a partra, horgásszék előkészítve és már dob is majd elégedetten teszi le a botot és figyel.

Igen horgászik, hirtelen kizárja a külvilágot ilyenkor nem hallatszik a gyerekek hangja, csak a természet lágy és finom neszei és lehet várni a kapást, ami meg is érkezik és hatalmas kárász falja be a csalit. Igazi őszinte örömöt látni a kifogás után akarja kezébe fogni mit nekem nyálka meg kosz, én fogtam és gyönyörű… Tényleg szép látvány, gyönyörű Nő és egy gyönyörű hal és valódi mosoly, a fényképezőgép kattog néha. Jönnek a halak sorban, de nagyon csábító az a fényképezőgép, hisz az is egy hobbi kettőjük hobbija lett immár, akárcsak a peca.

Elindul, míg a férfi horgászik Ő fotózni fog csendben egyedül, zavartalanul így lehet látni a természet titkos szépségeit. Az unokák keresik Mamát, de a férfi mosolyogva „falaz” párjának, majd jön nemsokára… Biztos gyönyörű fotókat fog készíteni, ez már biztos olyan igazi „szépségmeglátása” van neki, már többször észrevette a számítógépen párja fotóit böngészve. Milyen lassan telik az idő, néha egy-egy kapás után egy-egy bumfordi kárász hajlítja a botot és már lassan egy óra is eltelt, kezd aggódni a férfi és néz az erdő felé. El kéne indulni megnézni talán valami baja lehet, ki kellene venni a botot és megkeresni, de hirtelen egy távoli bokor mögül megcsillan egy fényképezőgép lencséje, pont a férfit fotózza ahogy horgászik. Kisimulnak a férfi arcán a ráncok és megkönnyebbül nincs semmi baja és jön már végre a sok-sok természeti fotó elkészítése után.

Meséli élményeit a nő, miközben a haját hátrasepri és hagyja hogy a feltámadó szél lobogtassa kicsit, jól esik, itt a természet vendégségében minden jól esik, nincs kaloda, nincs szorítás, nincs semmi csak szabad gondolatok és érzelmek. Mint mondja, van a tó végében egy gyönyörű hely, nagyon messze de megérni megnézni és a férfi nem látta még ezt a helyet. A horgászbotok a partra kerülnek, most pihenő lesz a halak számára és ketten elindulnak kézen fogva a parton, a szép zöld ösvény szinte csalogatja őket minél beljebb hisz mi minden van ott. Amikor legutóbb itt voltak horgászverseny volt, még nem voltak ilyen szép színek, de akkor is megkapó volt a táj, most pedig visszatértek megint ide.

Talán néhányat kattan a kamera, majd kikapcsolásra kerül ez most kettőjük sétája csakis kettőjüké, itt nincs okos telefon, nincs televízió, nincs ez a szörnyű agresszív világ, itt csak ez a két ember van. Megkeresik azt a bizonyos romantikusan szép helyet és nézik, majd mosolyognak és megcsókolják egymást nem kellenek szavak. Igen ide fognak legközelebb jönni horgászni ez már teljesen biztos, nekik való hely hisz csodaszép, a víz ragyog, a fák a víz fölé hajolnak és a madarak hangján és a halak ugrálásán kívül semmi más nem hallható.

Lassan sétálnak visszafelé, jöhetnek a halak újra bár már elég nehéz kicsikarni a kapást belőlük, de nem adják fel és mégiscsak kapnak azok a hatalmas kárászok, némelyik akár az 1 kilót is közelíti. Nevetnek, mert verseny közben a férfit biztatni kell a győzelem irányába és párja szokta számolni a halakat, így lehet tudni mikor hogy is áll a verseny. Legutóbb is gyönyörű kupát ért a sok inspiráló szó és mosoly, még az utolsó másodpercben is halat fogtak, akárcsak akkor, most is megvan a 20-ik halacska így lesz vége a napnak…

 

Harangi Csaba

A régi blog ...