Ősz Rakacán…

Fáradtan, de mosolyogva ülünk az autóban, megyünk Rakacára, ami nagy szó a rengeteg munka mellett, de ez a néhány nap csakis a Miénk lesz. A csomagtartóban botzsák, horgászfelszerelés, no meg egy bőrönd mindenféle túlélő felszereléssel ellátva.

Végre megérkezünk a Tópart Vendégház barátságos falai köré és indulhatunk egy fotós felfedező útra és faggathatjuk telefonon Pálinkás Robit, hol is lehetne egy igazán szép horgászhelyet találni, ahol jót keszegezhetnénk, most erre vágyunk így október táján. Robi készséges volt, már az út előtt ellátott mindenféle helyismereti koordinátával, így aztán tudhattunk mindent hova is kell becipekedni a motyónkat, egy kis pontosítás így péntek este és szombaton irány keszegezni!

Ködös reggel fogad bennünket, de nem foglakozunk vele, hanem elosztjuk a felszereléseket egymás közt, hogy bírjuk a hegymenetet felfelé és lefelé is, ja kérem a szép tájért és a fogásért tenni kell ám nem is keveset!

Végre mielőtt átvágná a nyakamat teljesen a szerelékes nagytáska füle megérkezünk a kiszemelt helyre, mit mondjak gyönyörű… Már megérte ide érkezni, nem is szólunk egymáshoz Ildivel csak mosolygunk, ez a Mi helyünk! Kipakolás és szerelés, a minimál cuccból négy felszerelés lesz elővarázsolva szép sorban, nem kell ide sok minden csak egy nagytáska, egy botzsák, egy etetőanyagos vödör meg ennivaló és ennyi, kezdődhet a peca.

A bedőlt fa mellé horgászik Ildi én pedig szembe kezdek dobálni egyenesen és kapások máris jelentkeznek, október ide vagy oda, itt bizony eszik a hal.

Szép keszegek jelentkeznek, a kapások nem is finomak inkább vehemensek. Eldobok egy pontyozót oldalra egy bokor elé amit már előre megszórtam jó pár marék csemegével, hátha valamilyen meglepetés vendég érkezne…

Míg a keszegnépség eszik, addig tűzgyújtásra kerül sor, hiszen a forró kávé elengedhetetlen ma, a kávéautomatától lényegesen jobb kávét prezentálunk. Akkor talán a nehezen elkészített tűz maradjon is lobogva, jó lesz az még ebédre is hiszen az is kell a horgásznak, főleg ha nászúton van éppen, tényleg nem is mondtam… Végül is amilyen az esküvő, olyan a nászút, legyen így, nem ellenkezünk ez a Mi világunk és a Mi érzéseink…

Az ebéd elkészül, sült szalonna, sült kolbász és hagymás kenyér a menü ínycsiklandozó illattal és bizony jól esik ám. Gondoltam, míg eszünk nehogy kapás legyen már állandóan (felháborító probléma), minden bot kukorica csalit kapott így lehet csendesen enni is.

Csak én gondolom, felveszi a jó keszeg a kukoricát is még két szemet is, szóval nem is lehet olyan nyugodtam enni azt a sült szalonnát!

Szép lassan elfogy az etetőanyag, mi pedig úgy érezzük a legszebb horgászhelyen horgásztunk ma, ahol evett a dévér, sütött a nap, felszállt a köd, majd szép lassan lemenőbe is elindult a narancssárga korong…

Ilyenkor a Rakacán harcsázásra készülnek a horgászok és a víz hangjai megváltoznak, egy élmény itt lenni az biztos és nem egy felejtős hely, már ha tehetnénk holnap is itt kezdenénk a napot…

Harangi Csaba

• Előző
• Következő