Őszi csatornapeca, nosztalgia gyanánt…

Vasárnap van, a mellettem lévő ülésen egy nagy cserép virág bólogat és szülőfalumba megyek a temetőbe. Senki nincs még hajnalban itt, gondosan elhelyezem a sír közepén, de rég elmentek az én Szüleim… A kocsi szinte magától indul a gyermekkorom kis csatornájához, hiszen majdnem odalátni a temetőből, szóval itt van az én életem első horgászhelye.

 

Semmi nem változott, a puszta még mindig végelláthatatlan és még mindig mutatja az élet útját a megszokott kerékvágásokkal… Minimál pecára készülve, csak két jópofa táska van a kocsiban, egy botzsák és egy nagytáska ennyi elég is lesz mára.

A vízállás magas, még az is víz alatt van, ahol ülnöm kellene, de sebaj jó lesz nekem a ferde parton is, valahogy csak horgászok én a Felhősi csatornán.

Egy kis nehezített etetőanyag, csonti-pinki ezek vannak mára előkészítve. Kézzel dobok vagy öt kétkezes gombócot az erős sodrás közepébe, majd három méteres picker botokat veszek elő és bedobok.

Jólesik a fákon átszűrődő napfény, nem is nézem a kapásokat csak becsukom a szemem és pihenek. Az egyik bot rázkódik, erre riadok fel mivel megérkeztek a kárászok.

Kicsik de jönnek és ez a lényeg hiszen vadvízen vagyok, ide aztán 100 éve nem jött senki telepíteni halakat, az van amit a természet teremtett és ennyi… Ezért tetszik nekem ez a hely, ugyanezen hatalmas fa tövében ült az én Apám és így horgásztunk együtt és ez a földút is ugyanígy kanyargott és mutatta a nem oly egyszerű életet, de egyszer mindig odaérsz ha akarod azt az apró pici álmot…

Kellemes meglepetésként ér, hogy szép dévérkeszeget fogok, nekik is örülök ma.

Lassan dél lesz már és a megszokottól vehemensebben veszi fel a hal a piros pinki csokrot. Meglepődök, pontyot fogok kicsike de mégiscsak ponty és miért is örülök ennyire? Ja, kérem a szaporulat az van és szépen növekszik! Akkor bedobás még egyszer ugyanoda, hiszen a ponty csapathal! Már a másodikat fogom, megint pontyocska. Na hiszem visszatértem az 50 évvel ezelőtti elhagyott, elfeledett helyemre és pontyokat fogok…

Még vallatom a vizet és fotózok is egy kicsit, majd lassan azt a kevés cuccot összepakolom és indulok haza, hiszen kipihentem magam.

Nyugodtan vezetek a napfényben, feltöltött a vadvízi horgászat élménye és ezt mind elmondom és megmutatom annak ki rám vár otthon…

 

Harangi Csaba

A régi blog ...