Talán az idei utolsó…

Írta: Harangi Csaba Nyomtatás E-mail

Megérkezett a tél, az időjárás jelentés hosszan magyarázza a mínuszokat meg esőt és minden más természetes „szörnyűségeket”. Mi Tibi kollégámmal a hivatali teendőink közben megbeszéltünk egy horgászatot Pródra, hátha akad még ponty vagy keszeg ebben a hidegben és esetleg mi sem fagyunk meg.

 

Hajnalban indulunk sötét ide vagy oda, menjünk és lássuk mi van a halak étvágyával? Hamar bepakolunk és stéget választunk, némi etetés és várakozás következik, de nem mondhatnám hogy kapás van mert bizony nincs. Az eső és a szél is rákezd és most már elmondható nem embernek való idő van, de nem ám!

Tibinek a botján kapás és bizony meg van az első ponty, mégiscsak eszik a hal!

Csontira kapott hosszú előkére bár így van szerelve az egyik botom, de érintetlenek a kukacok, míg a másik methodos ínyencségekkel várja a halakat, amik aztán mégis megérkeznek és erről értesítenek engem a hajló feeder spiccek. Akkor hát fárasztás szélben és esőben, de hisz ilyenkor a horgásznak se kép, se hang nincs a fejében csak a halra figyel… A félig megfagyott kezem hamar felmelegszik és a fárasztás öröme is felpezsdít, szépen jönnek sorban a pontyok úgy látom odaállt egy csapat, elsőre egy fekete pikkelyes ponty teszi tiszteletét.

Ezután szépen jönnek még az izmos tőpontyok, nagyon ízlik nekik a kókuszos pellet, kétség sem fér hozzá ma kókuszos napjuk van, de az nagyon kell, nincs időm unatkozni.

Semmiképp nem gondoltam, hogy ilyen sok kapás lesz, de igazság szerint hozzájuk is kellett igazítani mind a két szereléket hiszen hagyományos etetőkosárra váltottam mind két botomat és ez bizony megváltoztatott hirtelen mindent.

A dobások hajszálpontosak voltak és ott estek le ahol kellett és elegendő mikro pellettel dúsított EA etetőanyag jutott be és képes volt ez a keverék ott tartani a halakat. Ha esetleg egy kis tuning kellett akkor, krilles aromával locsoltam a kosarat. Zsinórban jött még délelőtt 3 tőponty és egy tükrös és nagyon örültem neki, hogy eltaláltam valamit.

Idővel finomodtak a kapások, rángatózó jelzések voltak csak a spiccen és egy-egy kárász bejelentkezett, Tibinél szintén. Most is furcsa erőtlen alig látható ütések spiccen, idegesítő biztos kárász lehet, így kivárok és bevágok, de azt hiszem tévedtem , hisz éppen le akar szakadni a karom, majdnem… Jó halam van, semmi kétség… Óvatosan fárasztom, nem kéne a horognak kiakadnia, majd csak szákolás után és tényleg úgy is van amint szákolva lesz, kipattan a szakáll nélküli horog és már készülhet is a fotó.

Beszélek a Feleségemmel, de alig tudom tartani a telefont annyira átfagytam így megbeszéljük, hogy okosabb lenne hazamenni, mint karikába fagyatni magamat és be kell ismernem igaza van. Még a rövidebbik botom elfüstöl a lábam mellől, de a bűnös egy tőponty volt, így a büntetés egy fotó és irány vissza a vízbe…

A távolabbi felszerelésemen kapás, de nem érzem  nagynak a halat, csak olyan kis erőszakosnak, nem is tudom mi lehet horgon, de még a mély vízben is szinte narancsvörösben világít egy nem kicsi aranyhal!

Nos öröm fotózni, ráadásul nekem az aranyhal szívügyem otthon kistavunkban nekünk már szaporulatunk is van, úgyhogy nem most kezdtem az aranyhal témát..

Úszhat tova és természetesen nem kívánok semmit, hiszen ami nem megfizethető és nem megvehető boltban az nekem már megvan…

 

Harangi Csaba

A régi blog ...