Rakóra fel…

Írta: Harangi Csaba Nyomtatás E-mail

Szerencsére a tavasz, mint időjárás nem okoz csalódást nekem, éppen hajnal 5 óra múlt, de világosban vezetek majdcsak azt kellett hinnem túl sokáig aludtam. Szép idő lesz, picit fagyott de a tavasz az bizony tavasz és ma rakózni akarok, a megmosott tiszta topszetteket össze kell kenni mindenképp.

 

Tibi kolléga is jönni fog, de én elég korán érkezem és igazság szerint sosem lehet elég korán jönni, az ember tényleg izgul azért a pillanatért amikor meglátja a víztükröt és egy láthatatlan harmónia alakul ki a lelkében belül… Ez egy különleges nem leírható, nem elmondható érzés és jó tudni, hogy itt vagyok és igenis még tudom nézni a víztükröt…

A versenyláda hamar felállítva, akkor jöjjenek a tagok összerakás és kezdődjön a peca, 11 méter betolva. Probléma máris a kezdéskor, minden betolásra snecit fogok, elkapják a vízfelszín alatt az élő csalit és nem engedik még akkor sem, amikor leér a horog, vehetem ki az egész 11 métert újfent. Szerelék csere máris, 3 grammos duci úszóra esik a választásom, előke rövidítés, horog nagyítás, minden védelmi intézkedés elkövetve a snecik ellen. A három grammnyi sörét segítségével hamarabb leér a csali és egy 10-es horgot csak nem kap már el a sneci!

Végre jönnek a keszegek és örülök, bár csípős a hideg és ezen a kevés szilva pálinka se segített semmit.

Tibi most a tó végébe foglal harcállást, onnan hallatszik ahogy izmos kárászokat fogdos a bokor alól. Ideje bedobnom egy távoli method felszerelést, hátha beugrik valamilyen termetes versenyző amíg tologatom a rakót.

Úgy is lesz, így találjam el a lottó ötöst, hajlik a botom és zenél a fékem jó potyesz a horgon! Óvatosan fárasztom, véletlenül se akadjon ki a szakáll nélküli horog, de megnyugodhatok matracon az izmos ponty. Jól kezdődik a reggel még nyolc óra sincs és máris pontyom van bár én rakóval szerettem volna fogni, de így is jó, nem hiszem hogy pontyok kijönnek ilyen hidegben a partszélbe elég jól ismerem ezt a tavat, a pontyok ilyenkor középen vannak mindig.

Eltűnik az úszóm antennája, megemelem a rakót és a fehér gumi jótékonyan nyúlik majd meg is áll, rá kell jönnöm nem nagyhal jött csak egy termetes kárász, de jó hogy jött. Kezd a napnak ereje lenni és jólesik a csontjaimnak mindenemnek, hisz sokáig beteg voltam sípolva köhög a tüdőm lassan már örökre, a derekam fáj, a lábam szintén, tehát jöjj el napfény!! Tényleg jön pedig el sem énekeltem a Hair-t…

Megint kapás a feederen és megint ponty, de nem erőlködik hagyja magát megfogni, kicsi még, ideje visszamenni megnőni!

Kellemes kis peca kerekedik ki, bár minden egyes kapásért és halért meg kell küzdeni, nem adják olcsón a kapást ma a halak. A rakón rövid előke, nagy úszó, nagy csali, mégis a finom kápásoktól függetlenül meg tudom fogni őket.

A feeder bot az egy nagy rejtvény volt, hisz volt ugyan kapás apró pelletre, de nem akart megakadni több rontásom is volt, mígnem a methodos előke hosszabbra és monofilra lett váltva és lám hal is lett belőle.

Van még elintéznivaló dolgom is ma, így délutánra befejezem a pecát, mára elég is volt, kellően érződik a karomban a rakózás, az arcomon pedig húzódik a bőr a nap jótékony hatásától.

 

Harangi Csaba

A régi blog ...