Kadarcsi esőcseppek…

Írta: Harangi Csaba Nyomtatás E-mail

Amennyiben valaki az időjárás jelentés szerint járna manapság horgászni, őszintén szólva sosem indulna el, olyan sokat esik az eső. Akár két hétre előre is megnézhetem, minden napra jut egy-két felhőszakadás, legutóbb majdnem úszott munkából hazafelé menet az autóm, de ez manapság mindennapos.

 

Hajnali csend vesz körbe mindent én pedig lassan vezetek a hosszúkás Kadarcsi tó partján és meg is érkezem. Láthatóan mindenki nagy harcsára vadászik, mindenütt bevetésen vannak harcsázó botok, bár én ma nem ezért jöttem, legfeljebb csak kikapcsolódni. Egyelőre nem esik semmilyen csapadék teljesen szokatlan, így nyugodtan előkészülhetek a pecákkal. Az első fél órában kiderül ma a legutolsó apró kapásért is bizony vért kell majd izzadni, nem örülnek a halak ennek a frontos időnek.

Mind a három bot előkerül a botzsákból és szépen le vannak támasztva a nádfalhoz és váltogatom őket etetéseket csinálok, amikből már négy készült, hol hosszúelőkésen gilisztával horgászok, hol a nádfalat faggatom methodkosárral de, még nincs felépülve a mai eredményes stratégia…

Egy órányi próbálkozás után letisztulni látszik a terv, tehát a nádfal elé magam mellet pár méterre az átlagostól hosszabb hajszálelőkén a saját erjesztésű kukoricafűzér lesz, a kosárba pedig TTX kukoricával keverve és ez nem is dobás lesz, csak lendítés…

A kettes számú bot szintén nád elé csak a másik oldalán a stégnek és lágy szúrható pellettel, horogra tűzve, a method kosárba pedig narancsos etetőanyag megy fahéjas utóillattal, mintha cukrászdába lennék… A kukorica füzéres bot vár a sorára, a másik szoft pelletes bot pedig szedi a szép dévéreket kárászokat így nem is unalmas ez a peca.

Elindul ám a kukoricafüzér egy jó ponttyal együtt a víz alatt, nem győzöm nyomni a botot  a víz alá, hisz itt mindenütt bokor és gyökér van, igencsak necces halat fárasztani. Na végre én győztem, szákolva az izmos pikkelyes, tényleg jól bevált ez a bokor alatti kukoricás peca, lássuk kik jönnek még?

Csúzlival is lövök még a bokor alá a tejsavas kukoricámból, hagy hallgassák a „kopogtatásomat”. Nos meghallgatták, újfent fárasztok, de most ám amurt és nem jött rá, hogy megfogtam legfeljebb mikor megszákoltam, de akkor már csak a fotó miatt kellett lecsillapítani, hogy aztán útjára engedjem.

Közben elkezdett ám lógni az eső lába, érezhetően nemsokára történik valami. Mielőtt még az eső esni kezdett volna elhajlik a kukoricás botom és most is amur a tettes de nagyobb mint előző, ráadásul tud róla hogy megakasztottam, mivel szól fék  és kapom az ívet rendesen. Na figyelj haver, ússz el itt előttem és rád húzom a szákfejet, úgy is van!!! Egy kis matrac birkózás, némi fotózás, majd hazaúsztatás… Ez is jó csata volt. Felpörgött a napom, de ezzel együtt leszakad az ég is, úgy ahogy kell…

Felveszem a a gumicsizmát esőruhát és így horgászok még, de rájövök jobb lesz bepakolni kocsiba és hazamenni, elég volt mára ennyi és elmondhatom Köszönöm Kadarcs!

Harangi Csaba

A régi blog ...