Idei első kánikulapeca…

Írta: Harangi Csaba Nyomtatás E-mail

Tegnap este pénteken még azon gondolkoztunk, hogy lassan a kertben csónakkal kell közlekedni és van-e vízi jártassági engedélyünk, de mire reggel lett a felhőszakadás és árvíz jellegű időjárás eltűnt, köddé vált, persze azért a nyomait maga mögött hagyta… Mondanom sem kell, gumicsizmában vagyok és abban vezetek…

 

Most horgásznom kell, mert nagyon hiányzik de egyébként akkor horgászom ha úgy van és most úgy van, ennyi… Nem sok minden van a kocsiban, csak úgy hajnalban bedobtam ezt azt, botzsák, szék, dézsa, merítőfej, szúnyogriasztó, tejsavas kukorica, nagytáska, ha valami nincs itt majd megoldom…

Hamar odaérek, még 5 óra sincs, de most be kell menni a stégig a behajló nádfalon át… Előbb esőruhát veszek fel, majd nekidurálom magam és állom a szúnyogok rohamát miközben lassan minden vizes lesz, de szerencsére nem belül, a szúnyogok szinte csatakiáltással támadnak: Hús!! Vér!!

Minden bekerül a stégre, a füstölős szúnyogriasztókat begyújtom és a riasztó füst alakít nekem némi élvezhető életteret.

Legutóbb is itt jártam, a botzsákban minden úgy van, ahogy akkor csináltam a pecát, de ez most ma itt nem így lesz. Tapasztalatból mondhatom nincs két egyforma peca és mindig egyforma módszer és menü, már a Hérakleitosz is megmondta "Nem léphetsz kétszer ugyanabba a folyóba" .

Azért rápróbálok, de halat sem találok ott ahol két hete húztam őket… Akkor most keressünk új helyet és új módszert, a sikerért tenni kell, nem is keveset. Egy etetés középre 40 méterre, egy etetés jobbra nádfalhoz, egy etetés balra nádfalhoz, lássuk mi lesz ebből. Bent középen semmi sincs üres mozdulatlan spicc a visszajelzés, nem igazán mozognak a halak, keményen 1 órán keresztül erőltetem görcsösen akaratosan, de hiába 40 méteren nem terem babér…Ugyan ez az eredmény balra nádfal és bokor alatt szorosan szinte érintőre ejtve… Akkor most az egész bottartót jobbra fordítom a botokkal és szerelek az eddigieket egy olló segítségével levágtam és mindent újra szerelek, halat szeretnék fogni!

Fox Mátrix nyitott method kosarak kerülnek elő, ezeket látom el erőgumival meg forgóval és előkével. Halkan hallatszik két csobbanás és beáll a reggeli csend és a nap most foglalja vissza a sötétségtől azt amit tegnap elvett tőle.  Gyenge rángatózás az egyik botomon, az a szokásos rezgős kapás, amit mindig a kis dévérek adnak, csak rezeg és semmi határozottság, már eltelt pár perc szegény halacska leveszem most már a horogról, még elpusztul…

Megkóstolom a zsinórt egy rövid bevágással, majd az egész bot a hallal együtt a 100 kilós Harangi Csabát felállítja székből!!!! Mi történik itt, a fék visít a bot hajlik én pedig nézem hol a hal, hol van és egyáltalán mi ez a tengeralattjáró? „Csak” egy amurnak ízlett a saját erjesztésű kukoricám és dicsérete jeléül be is kapta és most tesztelhetem az új merítőfejet is. Halacska, csak jó keményen verd szét had lássam!! Nem is tudtam, hogy érti amit mondok, de egybe maradt a fej, kapta az ívet rendesen… Akkor egy mosoly, fotó és úszhat az amur tovább, jól kezdődik…

Újra csalizok és előveszem a csúzlimat és újraszórom a várhatóan nyerő helyet és biztatóan csörögnek a szemek a víz tetején. Alig telik el 10 perc, már el is indul az egyik bot, de hiába is tartom a botot olyan erősen az csak hajlik és hajlik, megállíthatatlanul megy a hal a nádfalba majd elszakad a zsinór, ez nem lehet igaz… Keserű szájízzel fejtem le a zsinórt az orsóról, kivágok belőle 10 métert, minden bizonnyal megsérült a főzsinór míg a nádat súrolta. Akkor kezdjük újra megint bedobok ugyanoda és újra csúzlizom a kukoricát, most már fél óránként ezt fogom tenni.

Most újra kis rezgős piszkálódás spiccen, tanulva az eddigiekből óvatos vagyok és felkészült, bevágok de már tartom is a botom kifelé hogy ki tudjam fordítani a halat, mert az méghozzá nem is kicsi!! Nem sikerül megállítani valamiben elakadt, de nem szakad el a felszerelés semmi pénzért sem, legalább tudom hogy jól van elkészítve. A szembe stégről szól a kolléga értem jön elektromos motorcsónakkal és ketten utánamegyünk a halnak. Egy összeomlott stéget találunk a nádfalba már belenőve és annak az oszlopára van rátekerve az immár kihajlott horog, a cölöpöt húztam nem a halat. Megbeszéljük, ha megint jön a „NAGY” akkor szólok és segít a szomszéd…

A módszer marad a halak is, de fajta megváltozik nagy dévérek jönnek és pontyok, az elment halkról ne is beszéljünk, ki tudja mik lehettek. Mondjuk a pontyok megtudják, hogy valami hatalmas halra várok itt nádfalnál, mert a fék igen szigorúra van szabva, alig adok nekik teret küzdeni legfeljebb az erőgumi és a bot dolgozik de azok maximálisan, a fék pedig minimálisan.

Nem baj mai is tanultam valamit, nem kellő szigorral kezelem a kapitális halakat nád előtt, ideje lesz ilyen dolgokra felkészülni, pedig tudhatnám ugyanitt, ugyanilyen szituációban, fogtam már 10 pluszos pontyot, nem mondhatom hogy nem tudom mit kell csinálni… Na majd legközelebb újra megpróbálom, de mit beszélek össze vissza 1 amur, meg hat ponty  ebéd utánig, nem olyan rossz  az… Köszi Kadarcs!

 

Harangi Csaba

A régi blog ...