Október végén…

Az ősz minden tarkaságával, esőjével, szelével megérkezett, van hogy indián nyárt élvezhetnek az emberek meleg napsütésben, van hogy egyfolytában esik az eső. Én most az esős oldalát kapom az ősznek és lassan vezetem az autót, nem megyek messze csak a Kócosra egy kicsit kikapcsolódom…

 

Szerencsére van filagória így bebújok az esőcseppek elől ide és összedobom a halaknak mára a menüt. Egy édes jellegű keszeges etetőm van és egy halas mikropelletes mix, az utóbbit method kosárba szánom, az édest hosszúelőkés szerelékre. Lássuk mi újság odalent, eső ide vagy oda halak etetés!!

Úgy tűnik hiába nagy precízség a részemről eredménye semmi, de egyáltalán egy mozdítás sincs, eltelt egy óra. A methodra lemondóan legyintek, legfeljebb az aroma spray-ket fogom elővenni azzal variálok bár nem sok kedvem van hozzá, sokkal jobban  zavar a hosszúelőkés felszerelés csendje. Élő csalival nem tudok kapást kicsikarni? Na ne, ilyen nincs…

Akkor lefinomítom az előkét meg a horgot, szóval 0,11 mm előke és legyen 16-os apró kishorog. Egy szem csontit felteszek és egy gyűszűnyi kiskosár hullik a vízbe, hal pukkanással. Figyelek egy ideig, majd termoszból iszok egy kis kávét, de mire felnézek a spicc egyenes és ernyedten lóg a zsinór ezért aztán gyorsan bevágok. Szép keszeget szánkáztatok a partra, örülök végre halas a kezem.

Újra csalizok és bedobok a bot pedig finoman rándul amikor zsinór megakad a klipszen én pedig óvatosan leteszem a botot, mintha csak ezen múlna a kapás.

Fékrecsegés riaszt fel, a finom botom karikába hajolva, épp esne a vízbe, de ahhoz azért nekem is volna pár szavam. Gyorsan kattognak a gondolataim, előke, horog, nem terhelhető nagyon, tehát csak mindent lassan és óvatosan. Hosszú percek telnek el, a parttól megijed a ponty és kitör néhányszor, de végül is szákolom. A fénylő pikkelyek a kevés napfényben is hirtelen aranyszínűvé válnak, majd mikor elúszik a hal a víztükör üvegajtóként zárul utána. Hihetetlen szép hal volt…

Azt gondolnám, hogy vége az izgalmaknak, de nem így van az egy szem csontit újfent egy szép aranyhasú szipkázza fel és kapaszkodok a botba, miközben az esőt a szél beleveri az arcomba. Ez is egy hosszabb fárasztás, de nagyon élvezem és fáradtan nézzük egymást a termetes tőponttyal a matracon, majd úszhat szabadon.

A hosszúelőkés etetés bőkezűsége megszűnik, mintha csak ollóval vágták volna el a kapásokat, inkább két methoddal kísérletezem és próbálok a bokrok alá dobálni, aminek meg is lesz az eredménye.

Szép pontyok jönnek egymás után, ha kicsit lanyhulnak a kapások, akkor áztatok mikorpelletet és panírozom halliszt tartalmú etetőanyaggal, ez ma beválik.

Délutánra megszűnnek a kapások, de az etetőanyag is elfogyott és én is kipihentem magamat szóval kösz kis Kócos, jó peca volt így október végén…

Harangi Csaba

A régi blog ...