Halsztrájk idején…

Már novembert írunk és elindulok horgászni bár nem igazán dob fel a tény, hogy tejköd van és legfeljebb 40-50-el lehet poroszkálni és az út létezését onnan lehet tudni, hogy középen van egy szaggatott fehér csík ezt kell nézni, más támpont nincs. Nem baj, csinos kis karaván áll be mögém követ mindenki biztonságot remélve, a kijárási tilalom betartva hisz már 5 óra elmúlt, rend a lelke mindennek…

A halőr figyelmeztet észnél legyek, mert jó pár engedély bevonásra került, három botos peca miatt, mintha csak ezzel lenne megoldva kapástalanság. Csak mosolygok, egy horgászbottal is ugyanannyit lehet fogni mint hárommal, bár azt kikövetkeztettem belőle, nem nagyon ehet a hal ha boterdőkkel horgásznak egyesek, a szabályokat kellően áthágva. Akinek ez a megoldás halfogásra azon horgász az ezt követő szankciót meg is érdemli, ennyi..

Bepakoltam,a  versenyláda áll és nézem a fehér tejszerű tájat akkor kezdődjék a horgászat… Rakót nem rakok össze nem látnám az úszót, mindössze csak feederezek  ma, annak is mindenféle válfaját, ami csak létezik. Elsőre középről bejelentkezik egy kisponty nagy örömömre, majd dévérkeszeg követi mindketten kókuszos pelletet ettek, majd úgy döntenek a víz alatti lakók, hogy nem esznek, ezután nagy csend honol a szép Kadarcsi tavon.

A tó vége végig foglalt itt napijegyesek horgásznak, úgy látom mindenki ki akarja használni az utolsó kellemes időjárási napokat.

Próbálom erőltetni az élő csalit finom feederes felszereléssel, de nagyon kicsi sikerem van és nem állandó, magyarul nem tudom megállítani és ott tartani a halat, legyen az keszeg vagy bármi is.

Fel van adva a lecke, hisz unatkozós egy peca lesz ez, sztrájkolnak a halak nem éhesek. Megfordulok a versenyládán hátranézek és mosolyogva konstatálom a rakósbot itt van a hátam mögött letéve a stégre, szóval akkor rakóra fel!!

Begyakorlott gyors mozdulatokkal rakom össze az öreg hűséges botomat, kopott karcos, de az enyém és rengeteg helyzetben kihúzott már a sz..ból, szóval most megmutatjuk, hogy ilyenkor is lehet fogni halat! Gyors mélység mérés megkeresem az érintőt mélységmérő ólommal, majd mindössze 1 centit hozzá húzok, hogy éppen csak leérjen a csonti a fenékre. Betolom a felszerelést, majd félkezes gombócokból bemegy öt és élő csontit csúzlizok rá, de már viszi és a piros úszó alig látható bóbitája elmerülni látszik. Szép dévér húzza ki a gumit és nagyon örülök, csak lesz itt halfogás a hideg novembertől függetlenül.

Minden hal után egy félkezes gombóc megy be és egy kevés csonti csúzlizva, így aktívan fenntartom az etetés és kellemes peca veszi kezdetét, észre sem veszem az idő múlását. Minden betolásra van kapás, csak nagyon figyelni kell mert nem úgy kapnak mint nyáron, még csak köze sincs első ránézésre a kapáshoz az úszónak!!

Na kérem szépen, az alig látható úszó antenna amiből mindössze 2 milliméter látszik ki a vízből, egy picit a víz alá kerül éppen csak és ekkor kell a 11 méteres rakót megemelni, ennyi ma a kapás, szemmel alig látható, de a gumi az nyúlik!!

Ez most olyan bűvészkedős peca, nem teszem le a rakót hanem kézben tartom, a csalit vezetni kell kínálgatni a halnak és csak így lehet sikert elérni. A bal kezem azért keményen jelez a könyökömbe egy gyulladás van, de úgy vagyok vele, a fájdalmat szokni kell és egy idő múlva eszünkbe sem jut (amúgy de igen).

A termoszból a kávé elfogyott, a szendvicsek sehol sincsenek már én pedig elpakolom a rakósbotot és nagyon örülök a mai napnak, mert bár nehéz feladat volt, a halak nem ettek, de mégis jót horgásztam!

Harangi Csaba

• Előző
• Következő