Az a bizonyos csontig hatoló hideg…

Szombat van és március első hete, de olyan hideg van, hogy meggondolandó volna elindulni. Kicsit bátortalan vagyok, mondjuk ez sosem volt rám jellemző, de ez a szél olyan hideget fúj, mintha máris mínusz lenne, vagy lehet már fagy is… Elindulok, de olyan tétován, mint akinek a fogát fogják húzni, mi bajom lehet legfeljebb hazajövök ha már nagyon fázok…

Megérkezem a Kócos tó kistavára, de rég jártam itt, jó egyedül csendben lenni. Ez a hideg szél nem hagyja abba a tombolást, megbeszélem magammal ma nem fogom hosszúelőkés pörgős pecával tölteni a napot, kiülöm a halat ha jön, bár én ha hal lennék ilyen hideg szeles időben nem táplálkoznék az biztos. Összeállítok pár menüt a halaknak és ezeket fogom kínálgatni, ki tudja milyen ízlésük van ma…

Előbb középre egy etetés, arra ráhorgászok precízen, egy másik bot pedig keresni fog halat hátha talál, így eldobom egész messze a bokrok alá, például majd egy potyesz kijelenti, hogy hetek óta nem evett egy szem pelletet sem… No, meglátjuk…

Fázósan üldögélek, kapás az nincs. Azért gondoskodnak egyesek róla, hogy ne unatkozzak, mintha a munkahelyen lennék, megszólal az okostelefon:

- Hogy kell egyéni vállalkozást módosítani?

- Ideülök a gép elé és akkor te diktáld, mit kell csinálni? Most akkor hova kattintsak, jobbra vagy balra. Mi van nem látod?,? Nahát kész van sikerült…

Persze én a parton ülök és szombat van csak online ügyfélfogadást tartok és látatlanba fejből diktálom, mit csináljon a haver és még azt is hiszi, hogy én látom… Nem baj szeretem a szakmámat és segítek, úgy sincs kapás… Vagyis mégis, elhajolt a távoli bot és már recseg is a fék!

Na ennek örülök, pont akartam frissíteni de a pelletet valamilyen tólakó felszippantotta és nem is olyan kicsi.. Ebben a kis tavacskában nincsenek olyan nagy halak, de szerintem azért idővel nőni szokott mindenki, minden bizonnyal egy jó ponty lehet a horgon. Szép lassan fárasztom, nem biztos hogy jól akadt a horog, ráérünk és végre szákolom is, mivel egy szép töves a fázás jutalma.

Végre halas a kezem, mehet vissza helyére a bokor alá messze a cucc, addig is az etetett helyre dobott felszerelést felnézem és egy szép kárász üldögél a horgon, na kérem én kapást sem láttam…

Iszonyat hideg van, még egy kabátot kellett volna hozni, de tán az is kevés volna és mit sem ér a napsütés az biztos. Újra kapás a távolin, most egy kisebb ponty jön a sorban, akit sikeresen szákolok.

Azt hiszen elég lesz mára a pecából, mert ennek a nagy fagyoskodásnak orvos lesz a vége meg láz, kinek hiányzik ilyesmi járvány idején? Szóval kitekerem a botokat és összepakolom azt a kevés cuccomat, irány haza, mindjárt dél van, nekem most meleg szoba kell, nem hideg csontig hatoló szél, abból elég volt.

Harangi Csaba

• Előző
• Következő