Csak egy hétköznap, de még milyen…

Írta: Harangi Csaba Nyomtatás E-mail

Hajnal van, otthoni rohangálások, ha már épp szabadságon vagyok erre a szerdára, akkor elő kell készíteni mindent, nehogy kimaradjon valami is. Sör, kenyér, parasztkolbász, víz, paradicsom, méregerős paprika és indulás horgászni, a többi cucc már a kocsiban.

 

Majd délután lesz fotózási munkám Kadarcson, de én úgy gondoltam el lehet tölteni jól az időt a délelőtt folyamán, meglátjuk mi újság a halakkal? A fű harmatos és kicsit hideg van, de nem vészes. Talán akkor egy rakó betolásra kerül, de azért szeretem tudni mi újság a Kadarcs többi részén is, így egy feeder messze berepül, alig látszik, hol csobban.

Rakós távra kukoricaszemek csobognak, majd várok. Egy idő múlva be kell ismernem, nincs nagy tolongás odalenn így a legkedveltebb csalim kerül fel, giliszta. Ennek már van hatása, egy pikkelyes ponty felveszi és majdnem töri a rakós botom, mivel berohan a láda elé!! Én még ilyen gyorsan rakóst nem toltam hátra, ez meleg helyzet volt! Persze követi egy tükrös társa is hamar.

A messzire eldobott feeder spicce kettőt bólint és már be is vágtam, de érezhetően egész jó hal a horgon. Szépen és hosszan kell fárasztani, míg döntésre nem viszem a dolgot, közben szemem sarkából látom a rakós úszója mozgolódik, picit kimegy a gumi és úgy marad, gondolom míg itt a feederrel fárasztok rákaphatott egy kárász a rakósra..  Végre szákolom a szép hosszú pikkelyes pontyot, örömöm határtalan, ez egy szép hal.  Óvatosan visszaengedem, kellemes csata volt, már érdemes volt kijönni!

Lássuk akkor azt a kis kárászt, ami a gilisztacsokorra kaphatott, míg el voltam foglalva. Emelem a rakót, de az a „kárász” megy, mint egy mozdony és átalakult termetes tőponttyá!!! Nem egyszerű a történet, mert a balra lévő nádsarkot megcélozza és már bent is van a nádtövek között én meg a három tagos topszettel kerülgetem a nádszálakat.

Kicsit-picit izgalmas, 100/200 a vérnyomás, adrenalin az egekben, de még nincs vége. Végre kifordítom a halat és a láda elé irányítom, bár újra és újra kitör, de a sokadik menet után szákolom…

Tájkép csata után: egy eldobott feederbot, egy rakós bot tagokra szedve, egy nedves pontymatrac és egy remegő kezű horgász…

Ezek az események gyorsan történtek, csak utólag jön rá az ember milyen szerencsés, hogy ilyen szép halakat lehet fogni egymás után. A nagy ramazuri után rakós boton dévérkeszegek látogatnak meg szorgalmasan, néha hatalmas kárászok.

A feederbotra rákap még egy tükörponty, majd átállok matchbotra is, hisz ott a nádfal előtt igenis lehet fogni pontyot, csak nem egyszerű..

Az itteni kadarcsi matchbotozás módja rendkívül trükkös, hiszen nincs is nagy mélység a nád előtt, mégis 1,5 méteres előkén kell lennie a kukoricának, hogy becsapjam a pontyot  és szép lassan igencsak méltóságteljesen elinduljon a piros antenna lefelé… Most is ez történik, de ez még nem siker és a hal akasztása sem, ugyan…

Rendkívül okosak a kadarcsi pontyok kérem, először a belógó kisbokor alá rohan be, a Walter úszó bent világít a bokor ágai között!! Izomból kell kifordítani, gondolkodás nélkül! Ezzel sincs vége, mert a nádsarokba is bemegy megállíthatatlanul, előre bocsátom nem nagy ponty! Ekkor is ki kell fordítani onnan és ezek után van siker, szákolással, ha még van a horgon hal…

Ilyen egy kadarcsi match-attack, szerencsére ma szákolással végződött.

 

Harangi Csaba

Fotók: Bojtor Ilona

A régi blog ...